Néhány nappal ezelőtt a babák és kisgyermekek (0-3 éves) fejlesztéséről beszélgettem, s amikor azt mondtam - egészséges, tehát nem eltérő fejlődésmenetű gyermekekről -, hogy nem kell fejleszteni őket, s tulajdonképpen így is-úgy is fejlesztve vannak, akkor szavaimat értetlenség követte.
Mit is jelent, hogy nem kell fejleszteni?
Egy egészségesen fejlődő gyermek, aki noha nem pont olyan, mint a szomszéd gyereke, de még a barátnőd gyerekének a fejlődését sem követi, egyiktől lemaradva, másikat magasan túlszárnyalva egy-egy területen, nos, nem szorul fejlesztésre. Nem kell speciális masszázsra vinned. Nem kell mondókás foglalkozásra játszóházba vinned. Nem kell, sőt egyenesen káros járni tanítanod. Nem kell speciális beszédfejlesztő gyakorlatokat végeznetek. Nem kell rajzolni, gyurmázni tanítanod.
Mit jelent, hogy így is-úgy is fejleszted?
Otthon, esténként megsimogatod, krémmel bekenegeted, esetleg tanult vagy ösztönös mozdulatokkal gyengéden átmasszírozod a kicsit. Közben olyan impulzusokat adsz neki, amik fejlesztik őt, s amik ugyanakkor tudtára adják, hogy mennyire szereted, így erősítve az érzelmi biztonságát, ami ebben a korban az egyik legfontosabb dolog! Ösztönösen énekelgetsz neki, dúdolsz elalvásnál vagy azért, hogy megnyugtasd, és mondókáztok, míg öltözteted vagy a körmét vágod, s máris változatos dallam- és nyelvi környezetben fejleszted. Szabad mozgást engedsz neki a lakásban, s ezzel teret engedsz annak, hogy egyes mozgásformáit addig gyakorolja, amíg szüksége van rá, s egyben motiválod arra, hogy egyre hatékonyabban és gyorsabban jusson el a lakásban a felfedezetlen tárgyakig (persze ennek ez-az kárát láthatja), s így egyszer csak a lábaira áll, s lépegetni kezd - épp akkor, amikor készen áll erre a teste, az izomzata, a vázrendszere. Beszélsz hozzá, közben önkéntelenül is odanézel vagy rámutatsz arra, amiről beszélsz, mesélsz neki, mondókázol és énekelsz, s amikor együtt vagytok, megfigyelheti, ahogy másokkal beszélsz, s máris megfelelő környezetet teremtettél neki ahhoz, hogy eljusson a saját első szóig, s így tovább. Amikor leülsz mellé, s együtt rajzoltok, gyurmáztok, fűzitek a gyöngyöt, anélkül, hogy konkrétan tanítanád, mégis tanul tőled, felépíti a belső képeit arról, hogy mi-hogyan néz ki, s még a finommotorikáját is fejleszted. Amikor pedig hagyod neki, hogy szabad játékban, a (veszélytelen) dolgokat önállóan felfedezve tanuljon, sokkal jobbat teszel neki, mintha irányítanád. Bízhatsz magadban és bízhatsz a gyerkőcben is!
Persze elmehettek babamasszázsra, s ott magabiztosságot, visszajelzéseket, tanácsokat, s egyes problémákra konkrét segítő mozdulatokat tanulhattok. Persze elmehettek játszóházba, jó kimozdulni a négy fal közül, barátkozni, ismerkedni, mindkettőtöknek. Járhattok foglalkozásokra, programokra... De felejtsd el az erőltetett fejlesztést, lazíts, és örülj annak, hogy ebben az értelemben még mindketten kötetlenül, szabadon lehettek, legalább addig, míg nem jön a suli, amikor majd előbb-utóbb muszáj lesz leülni, tanulni és tanítani...
Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr
http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr
http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése