Számolj le az anyai bűntudattal!

A bűntudat nem felesleges rossz az életünkben, segíthet abban, hogy javítsunk a dolgainkon a jövőben. 

Azonban a folyamatosan gyötrő bűntudat olyankor, amikor tulajdonképpen nem lehet változtatni, az nem hogy javít, hanem rengeteget ront az életünkön: állandó stresszben, tehetetlenségben őrlődve romlik a hangulatunk, csökken a türelmünk, romlik az életminőségünk is.

Könnyen beláthatjuk, hogy ez nem jó így, se nekünk, se csemeté(i)nknek, se életünk párjának. Mitől van bűntudata ma az anyáknak? Azt látom, lassan már mindentől!

- Túlságosan kötődik, "matrica"-ként anyán lóg a gyerek - valamit tuti elrontottam, nincs biztonságos bázis, nem fog tudni leválni, önállósodni; TÖNKRETETTEM AZ ÉLETÉT.
- Nem mutatja a jellegzetes szeparációs jegyeket -  valamit tuti elrontottam, nem kötődik úgy hozzám, ahogy kellene, nincs biztonságos kötődése, nem lesznek normális kapcsolatai felnőttként; TÖNKRETETTEM AZ ÉLETÉT.

De nem csak ilyen átfogó problémák gyötrik az anyákat, hanem az olyanok is, hogy:

- Elmegyek fodrászhoz - már megint másra bízom, elrontom, nem fog kötődni úgy hozzám, ahogy kellene, nincs biztonságos kötődése, nem lesznek normális kapcsolatai felnőttként; máris TÖNKRETETTEM AZ ÉLETÉT.
- Nem megyek fodrászhoz - sosincs rajtam kívül mással, nem fog tudni szocializálódni, nem fog tudni leválni, önállósodni; TÖNKRETETTEM AZ ÉLETÉT.

Nos, ha nem is pont ez a két kis példa igaz rád, de azt gondolom, valami hasonlót megélsz/megéltél egyik vagy másik oldalon. 

Pár dolgot szeretnék most elmondani:

- egyrészt a gyerekek a világra már egyfajta temperamentummal születnek;

- másrészt minden kapcsolatot a benne lévők együtt alakítanak, így a ti kapcsolatotokban is benne van a gyermeked is, és közösen alakítjátok;

- harmadrészt nagyon fontos a korai anya-gyerek kapcsolat, de éppúgy, ahogy a szülés élménye sem határozza meg életfogytig sem a kapcsolatotokat, sem az életeteket, úgy a korai évek sem: igen, meghatározóak, nagyon fontosak, jelentősek, hatnak a személyiségre is stb., de nem változtathatatlanok! így aztán nem teszed egy életre tönkre a gyerekedet, ha elmész, de akkor sem, ha nem mész el a fodrászhoz;

- negyedrészt mindenki fejlődik, s kamaszként mindenki megdolgozhatja még korábbi elakadásait, problémáit (aztán majd később is lesz még erre lehetősége bőven), tehát rajta is múlik, hogy mit kezd azzal a csomaggal, amit kapott, a tökéletes csomagot is simán elszúrhatja, a normálissal is eljuthat bárhová, ahová akar;

- ötödrészt: miközben ennyire nem tudod elfogadni magadat, vajon el tudod fogadni őt?;

- hatodrészt: miközben ennyit gyötröd magadat, tele vagy feszültséggel, ami valóban árt mindkettőtöknek!

-  s végül: szerintem ha mégse mennél el a fodrászhoz, akkor sürgősen találj ki valami mást, hogy feltöltődhess egy kicsit - szükséged van rá, mert a családodnak pedig szüksége van Rád!