A gyermek nagy felelősség és nagy öröm

Mostanra már a csapból is az folyik, hogy a gyermek vállalása nagy felelősség. 

Ennek egyrészt örülhetünk, hiszen egyáltalán nem baj, hogy megismerhetjük a gyermekvállaláshoz társuló terheket, nehézségeket, akadályokat, mielőtt belevágnánk, s ezek segítségével felkészülhetünk az előttünk álló babás és kisgyermekes évekre. 

Másrészt azonban egyre csökken azon írások száma, amiben azt olvashatjuk, mekkora öröm, mennyi mindent ad a gyermek, a szülővé válás. Talán részben azért is, mert ez olyan megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan boldogság, mely nehezen magyarázható el annak, aki nem ismeri. Így azonban, míg azokon az oldalakon, melyek (kis)gyermekes szülőknek szólnak, mindennaposak a minket, anyákat megkönnyeztető, titokban az apákat is megható idézetek, történetek, ezek nem igazán jutnak el azokhoz, akik még nem döntöttek. 

Szeretném, ha legalább Ti, az olvasóim, megtanulnátok a jóról, szépről is beszélni, s túllépve az oly gyakori panasz-orientált megközelítésen, az élet szép oldalát is megmutatnátok. Miközben így tesztek, új valóságot teremtetek, nemcsak mások, saját magatok számára is! Amit kimondasz, valósággá válik, amilyen érzéssel a helyzetre nézel, olyanná válik. Nehéz feladat avagy óriási kihívás? Te hogy tekintesz az életedre?!


10 dolog, amin gondolkodj el, ha gond van a babád alvásával!



     Perinatális szaktanácsadóként gyakran fordulnak hozzám a szülők azzal, hogy nem alszik a babájuk vagy kisgyermekük, de még iskolás korban is gyakori, hogy gondok vannak az alvással. Maguk a gondok is sokfélék lehetnek, például vagy a nappali, vagy az éjszakai alvással van elakadás, vagy az elalvás, vagy maga az átalvás a nehézkes és így tovább. A kimerült anyák és apák jönnek hozzám, a szakértőhöz, s várják a tuti receptet, ami majd egy csapásra minden gondjukat megoldja. De rossz hírem van: tuti recept nincs. Ahogy egy életen át kutatod azt a bizonyos fogyókúrás vagy diétás titkot, ugyanúgy reménytelen rátalálnod a tuti altatás receptre. Miért? Mert van, akinél ez válik be, míg a másiknál amaz, s a végén a sokféle próbálkozás eredményeképpen még rosszabb helyzetben talál(hat)od magadat, mint azelőtt. Jó-jó, de akkor mégis mit tehetsz? Első lépésként gondold át ezeket a kérdéseket: 
  1. Akkor viszed aludni, amikor fáradt? Minden babának saját bioritmusa van, így annak is megvan az ideje, amikor a legkönnyebben alszik el. Korábbi és későbbi altatással is célt téveszthetsz.
  2. Van elalvás előtti rutinotok? 
  3. Friss a levegő a szobában? Lefekvés előtt szellőztettél eleget?
  4. Jó a hőmérséklet az alváshoz? Túl melege sincs, de nem is fázik? Sok baba és kisgyerek kitakarózik éjjel. Ha a te gyermeked is, akkor ennek megfelelően öltöztesd, nem baj, ha éjjel lerúgja a takaróját, feltéve, hogy nem fázik. Ne a kezén figyeld, hogy fázik-e, hanem a tarkóján!
  5. Segítesz neki ellazulni? Minden gyerek megtanul elaludni és megtanulja átaludni is az éjszakákat, erre nem szükséges trenírozni őket, viszont segítheted a kicsit abban, hogy ellazuljon.
  6. Jó a nappali napirendetek? Talán itt az ideje változtatni: pl. több friss levegő, több testkontaktus, kevesebb nappali alvás...
  7. Mindig fokozatosan, türelmesen, lépésenként változtatsz? Nem váltogatod az időpontokat, módszereket?
  8. Figyelembe veszed, hogy a babák nagyon különböznek? Te a saját babád jelzéseire hallgass, s mindeközben ne felejtsd el, hogy Te is a világon vagy, a megoldásnak olyannak kell lennie, ami Neked is megfelel és hosszútávon is elfogadható!
  9. Tényleg képes arra, amit elvárnál tőle? A kicsik más ritmus szerint alszanak, mint a felnőttek, s többször kerülnek abba az alvási fázisba, amiből könnyű megébredni, mint mi, így természetes, hogy többször ébrednek éjjel. Az első évben ráadásul gyorsan változnak a babák szükségletei, amivel neked is lépést kell tartanod.
  10. Eszedbe jutott, hogy lehet, hogy Apa a megoldás? Ha estére már nagyon elnyűtt, feszült vagy, ha apa úgy érzi, túl keveset lehet a kicsivel, ha a pici könnyebben elalszik apa mellett - akár három legyet is üthettek egy csapásra!
Ha az altatás-alvás "gépezetébe" homokszem kerül, hamar észreveszitek, hogy valamit sürgősen tenni kell. Hiszen az alvás-megvonás kínzás, s míg Te azon izgulsz, vajon a kicsi eleget alszik-e, én azon is izgulok, hogy Te eleget alszol-e?! Alszol-e annyit, hogy ne dőljön minden össze, mint a kártyavár?

Vannak időszakok, amikor ki kell tartani, s vannak időszakok, amikor cselekedni kell! Te melyiknél tartasz? Én segíthetek, hogy átgondolhasd, mi is a valódi problémátok, hogy rájöjj, mi az, amit megtehetsz, s abban is, hogy milyen szempontok alapján találsz rá a saját utatokra, amiben Te, a babád, s az egész család végre megkönnyebbülhet, fellélegezhet, s végre egy jót aludhat! 


Úton a bölcsibe



Sokaknak nehéz, sokan tartanak tőle, mások akarják is, meg nem is: mégis van az úgy, hogy a kicsit bölcsibe kell vinnünk, akár munkába állás, akár kistestvér születése, akár más oka van. Tehetünk azért, hogy jól sikerüljön?


Nincs garancia arra, hogy könnyű lesz, mégsem kell tehetetlennek érezned magad, hiszen sok mindent tehetsz. Először is kezd magaddal: el kell fogadnod, hogy az adott körülmények között a legjobb döntést hoztad. A gyerekek átlátnak mosolyunkon, ha az nem őszinte, s ha valójában nem akarjuk az egészet, ők sem fogják sem akarni, sem elfogadni az új helyzetet. Aztán nézz szembe a saját érzéseiddel, a saját szép és nem szép emlékeiddel, félelmeiddel, s azzal, hogy ez az elválás és elengedés számodra éppoly nagy jelentőségű, mint a gyermekednek.
Ha lehet, válaszd ki a helyet! A szempontok itt most nem a szép játszótér, nagy kert, felújított épület legyenek, hanem a nevelőnők személye, a bölcsi szellemisége. Több szempontból is: pl. engedik, hogy úgy menjen a beszoktatás, ahogy szeretnéd? Neked is szimpatikus a légkör? Tudsz beszélni a nevelőkkel? Te hogy érzed magad, amikor belépsz?
Ha nem lehet választani, próbálj megbarátkozni a hellyel is, a nevelőnőkkel is! Alakíts ki jó kapcsolatot és beszélgess velük, hallgasd meg tanácsaikat, s mondd el te is a kéréseidet. Ossz meg minden apróságot a kicsiről a nevelőkkel, pl. mitől dühös, mitől boldog, mivel szeret leginkább játszani, mik a kedvenc ételei, meséi – hogy igazán jól érezhesse magát. Merj tőlük segítséget kérni, s mutass példát a gyerekednek is azzal, ahogyan viselkedsz velük!
Fontos, hogy a bölcsi napirendjének megfelelő napirendet vezessetek be már otthon, hogy ez ne legyen külön feszültségforrás!
Beszéljétek meg előre, hogy a kicsi mit visz majd magával. Valamit, amit szeret, ami az otthont és biztonságot jelképezi számára. Ha nincs kitüntetett tárgya, kedvence, akkor ez lehet anya alvós pólója, vagy a sálja, amit előző nap viselt (ne mossuk ki!), valami, ami anya-illatú, s az anyát és az otthont jelképezi, míg azok távol vannak.
Mindig ugyanaz a szülő vigye a bölcsibe, ezt is beszéljük meg előre a gyerekkel. Lehetőleg az, akit könnyebben enged el, s búcsúzzon a kicsitől nyugalommal, mosolyogva. Ez a beszoktatás időszakára igaz, utána már "parancsolhatnak" a szülők elfoglaltságai.
A beszoktatás hete/hetei után pedig mindig ugyanabban az időpontban menj érte, s ha lehet, ezt kösd valamilyen napirendi eseményhez (pl. mikor végeznek az uzsonnával). Fontos, hogy ne késs! Érj oda pontosan akkor, amikor ígérted - megteremtve ezzel számára a biztonságot és megerősítve benne a hitet, hogy mindig érte fogsz menni. 
 Otthon pedig kezdjetek el könyvekkel, történetekkel készülni a beszoktatásra. Játszatok "bölcsiset", akár babákkal, akár legyetek ti magatok a bölcsisek és/vagy nevelőnők! Sétáljatok el a bölcsihez, kukucskáljatok be! Mesélj arról, amire emlékszel vagy amit tudsz a saját bölcsis éveidről! Köszönjetek be vagy menjetek be egy órát játszani, ha van rá lehetőség!

Hallgatni is tudni kell!

Van az úgy, hogy a szülő szembesül olyan helyzetekkel, amikor a gyerekét bántják. Nem fizikailag, de lelkileg. És a szavak néha nagyon tudnak fájni, jobban, mint az ütések. 

Legyen egyszerű példa, hiszen nem csak durva lehet. Mondjuk éppen mesél valamit, hogy mi történt vele aznap, mire a másik, aki épp fültanúja ennek, elkezdi csacsogni, hogy hát igen, a Krisztike tényleg ezeket mind megcsinálta, de hát ő, Julcsika sokkal ügyesebb volt, s míg Krisztike már a harmadik akárminél elakadt, ő tízet is tudott. Vagy: Krisztike lelkesen mondott valamit, s Julcsika meghazudtolta. Vagy: többen játszottak együtt, s Julcsika azt mondta Krisztikének, hogy ő nem játszhat, őt kizárják a játékból.

Attól függetlenül, hogy ennek szemtanúja is vagy, vagy csak utólag meséli el neked a kislányod, Krisztike, s látod a fájdalmat az arcán, szemében a könnyeket, te valószínűleg alapból nem fogod bírni Julcsikát, az is lehet, hogy a "nem bírni" még finom kifejezés arra, amit érzel. Talán elkezded adni a tanácsokat Krisztikének, hogy mit csináljon legközelebb, s néha nem is baj, ha segítesz neki tanácsokkal, mutatsz neki megoldásokat bizonyos helyzetekre. Persze ilyenkor is szerencsés, ha nem a saját régi fájdalmaid nyomán teszed ezeket (és ez nagyon nehéz!), hanem szem előtt tartod, hogy neki lehet, hogy más megoldások válnak be. A legfontosabb, hogy vedd észre, ha a gyerek a problémán már túl van, valahogy már megoldotta, de legalábbis feldolgozta. A tanácsaid ilyenkor felébreszthetik benne azt az érzést, hogy nem jól csinálta, s ez elmélyíti benne a sebet, ahelyett, hogy engedné túllépni rajta. Ráadásul ha ez sokszor megtörténik, idővel akár elmehet a kedve attól, hogy elmesélje neked az ehhez hasonló történéseket, s esetleg majd akkor sem fog szólni, amikor tényleg baj van. 

Viszont ha nagyon figyelsz, ha végighallgatod, mielőtt reagálnál, ha tanácsok helyett megérteni és megérezni igyekszel a helyzetet, akkor észreveszed, mikor van szükség a figyelmedre, mikor kell csak egy ölelés vagy az "ügyes vagy", néha pedig egyenesen az "ezt jobban csináltad, mint ahogy én csináltam volna!" - persze csak ha van bátorságod őszintének és hitelesnek, nem pusztán tekintélyszemélynek lenni. 

Te tudsz és mersz hallgatni, amikor arra van szükség?!?