Merjünk néha önzőek lenni! Te mit kérsz karácsonyra? :)


Arra gondoltam, mérjük fel, mire is volna igazán igénye az anyukáknak idén? ;)
Csináltam egy kis űrlapot, elég csak ikszelned! Pár perc, a szórakozás garantált, s az új évben olvashatod a blogon vagy email-ben az eredményeket. Te is kíváncsi vagy? :)

Akkor rajta (kattints!):










 

Hová tűntek a virgácsok?!

Emlékszem, hogy amikor én voltam gyerek, a szép mikulás-csomag állandó tartozéka volt a virgács. De már nem is tudom, mióta, nem látok/találok sehol! Vajon hová tűntek a virgácsok? Oda, ahová eltűnt az az egészséges énkép is, hogy bizony jó is és rossz is van bennem? Az az énkép, ami szerint nincs vége a világnak, ha rosszul viselkedtem, ha hibáztam, ha elrontottam, mert ez is része az életnek, s részem nekem is. Nem emlékszem, hogy sírtam volna a virgács miatt, inkább huncutul nevetgéltünk arra a kérdésre, hogy "Kaptál virgácsot?". A mai gyerek többsége szinte nem is tudja, mi fán terem a virgács. Talán már azt sem tudja, hogy mi fán terem a rosszaság? Ó dehogynem, s reméljük, szívből reméljük, hogy nem kell megtagadniuk soha, hisz az is a lényük része, s mindenkinek tudnia kell elfogadással tekinteni magára, az érzéseire, gondolataira, viselkedésére. (Ez persze nem jelenti, hogy ne fejlődhetne pozitív irányba! De jelenti, hogy senki sem tökéletes.) Remélem, hogy gyerekeink, miközben annyit erősítjük önbecsülésüket, dicsérjük őket, megőrzik magukban a hitet, hogy szabad nekik "rossz"-nak is lenni. Hogy szabad nekik embernek lenni. Ahogy az én fiam vágta rá tegnap: "Én jó gyerek vagyok, csak szeretek huncutkodni!". 



Az ANYASÁG forradalma

Az anyaság forradalma zajlik már jó ideje, s már szinte minden anyát elért. 

A "forradalom" lerántja a leplet a "rózsaszín köd"-ről, ami az anyaságot körbelengte eddig, arra buzdít, hogy légy boldog, s ezt úgy érheted el, ha megtartod önmagadat, ha nem oldódsz fel az anyaságban, ha az anyaságot csak az egyik, habár természetesen legfontosabb szerepednek tekinted az életedben. Eszerint csak akkor lehetsz boldog, ha sikeres vagy, s ez most abban érhető tetten, hogy úgy vagy elég jó anya, hogy mellette sportolsz, szép maradsz, feltöltődsz, mindezekre persze szakítasz időt, megoldod a gyerkőc(ök) felügyeletét stb., továbbá nagy léptekkel haladsz az önkiteljesítés, az önismeret és a sikeres munkavállaló/vállalkozó útján, miközben ideálisan megtartod persze örömben-boldogságban a párkapcsolatodat, avagy a szintén népszerű szingli anyaság útjára lépve nyomsz egy "restart"-ot.

Egyrészt felszabadító, hogy lehet arról beszélni, olvasni, írni és tudni, hogy bizony az anyaság sem fenékig tejfel, mégis megtartva annak szépségét, jó oldalát, elismerve örömteliségét. Mert ez bizony nagyon jól megközelíti az anyaságot.

Másrészt viszont lassan elvárásként fogalmazódik meg, hogy napjainkban az anya ilyen: az anya egy napja legalább 38 órából áll, miközben sikerrel koordinálja az egész család életét, összeegyeztet, összehangol mindent, közben nem feledkezik meg sem saját, sem a család többi tagjának jóllétéről, sem lelkileg, sem testileg. Miközben így odafigyel mindenkire, közben magára is gondol, sőt!
Nem felejti el, hogy másnap színház lesz az oviban, a nagynak meg fél pár zoknit kell bevinni az adventi kalendáriumhoz, nem beszélve a további rengeteg mindenről. (Amit egyébként akkor is elfelejt hébe-hóba, ha felírta a naptárba.)
Megszervezi, hogy legyen kellő mennyiségű délutáni különórája avagy játszóteres/szabad levegős programja a gyerekeknek, ki-ki elvei szerint, ezt vagy maga teljesíti (ebben az esetben sikeres vállalkozó), vagy segítséget szervez be (ez esetben lehet sikeres alkalmazott is).

A nap végén ereje marad leülni befejezni a leckét, és/vagy gyakorolni a naggyal, közben fél kézzel legózik a kicsivel, meghallgatja mindenki napját, érdeklődik hogylétük felől, ápolja a lelküket, megfőzi a nem elősütött bio vacsit és/vagy bűntudatosan felkockázza a bundás kenyeret, ne adj isten hideg szendvicset. Persze valamikor rohanva be is vásárolt mindezekhez. Jöhet a fürdés, az esti mese, romeltakarítás.
Hogy a napi rend-szint fenntartható legyen, hajnalban kel, bepakol-kipakol a mosogatógépből, vagy mosogat, berakja a mosást, beszedi a tisztát, (nem vasal, azt már tudja, hogy nem kell), hajtogat, reggelit és uzsis-dobozt készít, a legújabb ajánlások szerint legalább két-naponta porszívózik, mert akkor tiszta marad minden. 
Önkiteljesít, kézműves ajándékokat készít a gyerekkel, nem vásárol édességet, péksütit, kenyeret, ezeket mind maga készíti az egészség jegyében, mert akkor tudjuk, mi van benne. Saját hobbija van és természetesen rendkívül kreatív. Saját ideje van, amikor feladata a feltöltődés és/vagy önismeretének fejlesztése. (Nem ám facebook-ozás!)


Ja igen, vmikor elmegy futni, ideálisan min. 3-szor egy héten, de inkább többször. Esetleg egyéb sportot űz, de ahhoz több idő, pénz és szervezés kell.

És este, mikor letette a gyerekeket, odaül a párja mellé, vele tölt legalább egy-másfél órát, minőségi időt töltenek, beszélgetnek, megélik az intimitást, ha még nem estek össze a fáradtságtól, akkor szex is jöhet.
...
Mindezekre mindannyian vágyunk. Mindannyian szeretnénk mindent megadni a gyermekünket, beleértve magunkat is. Mindannyian szeretnénk a lehető legszebb és legtisztább környezetben lenni. Mindannyian szeretnénk egészségesek, szépek, fittek maradni. Mindannyian szeretnénk emberileg, önismeretileg fejlődni, meghallani a saját gondolatainkat. Mindannyian szeretnénk feltöltődni, pihenni. Mindannyian szeretnénk sikeresek és elismertek lenni a munkánkban. Mindannyian szeretnénk szívhez szóló ajándékokat készíteni a gyerkőccel. Mindannyian vágyunk a harmonikus párkapcsolatra. (A sorrend tetszőleges.)

Tudd, hogy mindezért küzdhetsz, mindezeket megteheted, s tedd is meg, amire szükséged van! De nem jó, ha csak akkor lehetünk boldogok, ha mindez állandóan és maradéktalanul teljesült. Vannak időszakok, amikor több összejön belőle, van, amikor csak kevesebb. Van olyan, amire várnunk kell, míg nagyobb lesz a gyerek! Van, amit át kell értelmeznünk. Van, ami egyszerűen nem jön össze. Talán soha.

A vágyakat, álmokat vágyként és nem elvárásként megélni. Törekedni a legtöbbre, igyekezni, a vágyainkért küzdeni, s amit lehet, azt megvalósítani - ez a siker. Tudni várni, amire várni kell, s elengedni azt, amiért hiába küzdesz - s ezeket nem kudarcnak megélni, hanem egyszerűen elfogadni - ez a siker. A legtöbbet kihozni a lehetőségekből, s örülni annak, ami van - ez a siker.

Megtalálni azokat a pontokat, amik tényleg NEKED és a TE GYEREKEIDNEK, a TE CSALÁDODNAK igazán fontosak, s azokat beteljesíteni - ez a siker. Az összes többi mellébeszélés.

Számolj le az anyai bűntudattal!

A bűntudat nem felesleges rossz az életünkben, segíthet abban, hogy javítsunk a dolgainkon a jövőben. 

Azonban a folyamatosan gyötrő bűntudat olyankor, amikor tulajdonképpen nem lehet változtatni, az nem hogy javít, hanem rengeteget ront az életünkön: állandó stresszben, tehetetlenségben őrlődve romlik a hangulatunk, csökken a türelmünk, romlik az életminőségünk is.

Könnyen beláthatjuk, hogy ez nem jó így, se nekünk, se csemeté(i)nknek, se életünk párjának. Mitől van bűntudata ma az anyáknak? Azt látom, lassan már mindentől!

- Túlságosan kötődik, "matrica"-ként anyán lóg a gyerek - valamit tuti elrontottam, nincs biztonságos bázis, nem fog tudni leválni, önállósodni; TÖNKRETETTEM AZ ÉLETÉT.
- Nem mutatja a jellegzetes szeparációs jegyeket -  valamit tuti elrontottam, nem kötődik úgy hozzám, ahogy kellene, nincs biztonságos kötődése, nem lesznek normális kapcsolatai felnőttként; TÖNKRETETTEM AZ ÉLETÉT.

De nem csak ilyen átfogó problémák gyötrik az anyákat, hanem az olyanok is, hogy:

- Elmegyek fodrászhoz - már megint másra bízom, elrontom, nem fog kötődni úgy hozzám, ahogy kellene, nincs biztonságos kötődése, nem lesznek normális kapcsolatai felnőttként; máris TÖNKRETETTEM AZ ÉLETÉT.
- Nem megyek fodrászhoz - sosincs rajtam kívül mással, nem fog tudni szocializálódni, nem fog tudni leválni, önállósodni; TÖNKRETETTEM AZ ÉLETÉT.

Nos, ha nem is pont ez a két kis példa igaz rád, de azt gondolom, valami hasonlót megélsz/megéltél egyik vagy másik oldalon. 

Pár dolgot szeretnék most elmondani:

- egyrészt a gyerekek a világra már egyfajta temperamentummal születnek;

- másrészt minden kapcsolatot a benne lévők együtt alakítanak, így a ti kapcsolatotokban is benne van a gyermeked is, és közösen alakítjátok;

- harmadrészt nagyon fontos a korai anya-gyerek kapcsolat, de éppúgy, ahogy a szülés élménye sem határozza meg életfogytig sem a kapcsolatotokat, sem az életeteket, úgy a korai évek sem: igen, meghatározóak, nagyon fontosak, jelentősek, hatnak a személyiségre is stb., de nem változtathatatlanok! így aztán nem teszed egy életre tönkre a gyerekedet, ha elmész, de akkor sem, ha nem mész el a fodrászhoz;

- negyedrészt mindenki fejlődik, s kamaszként mindenki megdolgozhatja még korábbi elakadásait, problémáit (aztán majd később is lesz még erre lehetősége bőven), tehát rajta is múlik, hogy mit kezd azzal a csomaggal, amit kapott, a tökéletes csomagot is simán elszúrhatja, a normálissal is eljuthat bárhová, ahová akar;

- ötödrészt: miközben ennyire nem tudod elfogadni magadat, vajon el tudod fogadni őt?;

- hatodrészt: miközben ennyit gyötröd magadat, tele vagy feszültséggel, ami valóban árt mindkettőtöknek!

-  s végül: szerintem ha mégse mennél el a fodrászhoz, akkor sürgősen találj ki valami mást, hogy feltöltődhess egy kicsit - szükséged van rá, mert a családodnak pedig szüksége van Rád!


Kreatív kuckók gyerekeknek



https://www.pinterest.com/pin/371898881707847934/



Legyen akár az olvasásért, akár a színpad kedvéért, szolgáljon sátorként, búvóhelyként, hadiszállásként, legyen épp a házuk vagy a boltjuk, éttermük, kórházuk, egy igazán jó kuckó számtalan játék lehetőségét rejti magában. Éppen ezért összegyűjtöttem jó néhányat, hogy Nektek is lehessen egy. Melyik tetszik?

https://www.pinterest.com/pin/371898881706708029/

https://www.pinterest.com/pin/371898881703078223/

https://www.pinterest.com/pin/371898881707848288/


https://www.pinterest.com/pin/371898881707848310/

 https://www.pinterest.com/pin/371898881707848307/



A válogatás többi tagját itt találod! 
Nagyszerű kis kuckók,
helyes kis lurkóknak.
Kellemes kikapcsolódást! 


Csodás gyerekszobák

Válogassatok bátran kedvenc gyerekszobáim közül, s legyetek merészek: tekintsétek alapötleteknek a képeket, melyek segítenek, hogy fantáziátok és kreativitásotok szabadon szárnyalhasson! Egy ilyen szobában a gyerkőc(ök) garantáltan nem fog(nak) unatkozni, de Ti sem, legalább is addig, míg meg nem valósítjátok. Hát mókára fel!

Várkastély a kisuraknak:

Repinned by neafamily.com.:
https://www.pinterest.com/pin/371898881703078244/

Kisebb ház-ötletek azoknak, akik inkább az életre nevelnék gyermekeiket:

Rustic Cabin Bunk Bed | Do It Yourself Home Projects from Ana White:
https://www.pinterest.com/pin/371898881707847794/

 :
https://www.pinterest.com/pin/371898881707847798/

Tiszta vadon! Nem csak dzsungellakóknak!

Gyerek szoba:  
https://www.pinterest.com/pin/371898881703078134/

Helytakarékos megoldások aprócska szobákba.

 kid's room window seat and storage:
https://www.pinterest.com/pin/371898881703047306/ 

Leendő csillagászoknak:

Creative and unique kids bedrooms:
https://www.pinterest.com/pin/371898881702953140/

Válogatott ötletek autómániásoknak:

What little boy wouldn't want a giant tractor in their room. Another great plan from Ana White.:
https://www.pinterest.com/pin/371898881702953136/

Old pick up bed:  
https://www.pinterest.com/pin/371898881707847772/


További fantasztikus gyerekszoba-ötletekért keresd fel Kreatív gyerekszobák, ötletek a csodás mindennapokhoz albumomat! 

A gyermek nagy felelősség és nagy öröm

Mostanra már a csapból is az folyik, hogy a gyermek vállalása nagy felelősség. 

Ennek egyrészt örülhetünk, hiszen egyáltalán nem baj, hogy megismerhetjük a gyermekvállaláshoz társuló terheket, nehézségeket, akadályokat, mielőtt belevágnánk, s ezek segítségével felkészülhetünk az előttünk álló babás és kisgyermekes évekre. 

Másrészt azonban egyre csökken azon írások száma, amiben azt olvashatjuk, mekkora öröm, mennyi mindent ad a gyermek, a szülővé válás. Talán részben azért is, mert ez olyan megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan boldogság, mely nehezen magyarázható el annak, aki nem ismeri. Így azonban, míg azokon az oldalakon, melyek (kis)gyermekes szülőknek szólnak, mindennaposak a minket, anyákat megkönnyeztető, titokban az apákat is megható idézetek, történetek, ezek nem igazán jutnak el azokhoz, akik még nem döntöttek. 

Szeretném, ha legalább Ti, az olvasóim, megtanulnátok a jóról, szépről is beszélni, s túllépve az oly gyakori panasz-orientált megközelítésen, az élet szép oldalát is megmutatnátok. Miközben így tesztek, új valóságot teremtetek, nemcsak mások, saját magatok számára is! Amit kimondasz, valósággá válik, amilyen érzéssel a helyzetre nézel, olyanná válik. Nehéz feladat avagy óriási kihívás? Te hogy tekintesz az életedre?!


10 dolog, amin gondolkodj el, ha gond van a babád alvásával!



     Perinatális szaktanácsadóként gyakran fordulnak hozzám a szülők azzal, hogy nem alszik a babájuk vagy kisgyermekük, de még iskolás korban is gyakori, hogy gondok vannak az alvással. Maguk a gondok is sokfélék lehetnek, például vagy a nappali, vagy az éjszakai alvással van elakadás, vagy az elalvás, vagy maga az átalvás a nehézkes és így tovább. A kimerült anyák és apák jönnek hozzám, a szakértőhöz, s várják a tuti receptet, ami majd egy csapásra minden gondjukat megoldja. De rossz hírem van: tuti recept nincs. Ahogy egy életen át kutatod azt a bizonyos fogyókúrás vagy diétás titkot, ugyanúgy reménytelen rátalálnod a tuti altatás receptre. Miért? Mert van, akinél ez válik be, míg a másiknál amaz, s a végén a sokféle próbálkozás eredményeképpen még rosszabb helyzetben talál(hat)od magadat, mint azelőtt. Jó-jó, de akkor mégis mit tehetsz? Első lépésként gondold át ezeket a kérdéseket: 
  1. Akkor viszed aludni, amikor fáradt? Minden babának saját bioritmusa van, így annak is megvan az ideje, amikor a legkönnyebben alszik el. Korábbi és későbbi altatással is célt téveszthetsz.
  2. Van elalvás előtti rutinotok? 
  3. Friss a levegő a szobában? Lefekvés előtt szellőztettél eleget?
  4. Jó a hőmérséklet az alváshoz? Túl melege sincs, de nem is fázik? Sok baba és kisgyerek kitakarózik éjjel. Ha a te gyermeked is, akkor ennek megfelelően öltöztesd, nem baj, ha éjjel lerúgja a takaróját, feltéve, hogy nem fázik. Ne a kezén figyeld, hogy fázik-e, hanem a tarkóján!
  5. Segítesz neki ellazulni? Minden gyerek megtanul elaludni és megtanulja átaludni is az éjszakákat, erre nem szükséges trenírozni őket, viszont segítheted a kicsit abban, hogy ellazuljon.
  6. Jó a nappali napirendetek? Talán itt az ideje változtatni: pl. több friss levegő, több testkontaktus, kevesebb nappali alvás...
  7. Mindig fokozatosan, türelmesen, lépésenként változtatsz? Nem váltogatod az időpontokat, módszereket?
  8. Figyelembe veszed, hogy a babák nagyon különböznek? Te a saját babád jelzéseire hallgass, s mindeközben ne felejtsd el, hogy Te is a világon vagy, a megoldásnak olyannak kell lennie, ami Neked is megfelel és hosszútávon is elfogadható!
  9. Tényleg képes arra, amit elvárnál tőle? A kicsik más ritmus szerint alszanak, mint a felnőttek, s többször kerülnek abba az alvási fázisba, amiből könnyű megébredni, mint mi, így természetes, hogy többször ébrednek éjjel. Az első évben ráadásul gyorsan változnak a babák szükségletei, amivel neked is lépést kell tartanod.
  10. Eszedbe jutott, hogy lehet, hogy Apa a megoldás? Ha estére már nagyon elnyűtt, feszült vagy, ha apa úgy érzi, túl keveset lehet a kicsivel, ha a pici könnyebben elalszik apa mellett - akár három legyet is üthettek egy csapásra!
Ha az altatás-alvás "gépezetébe" homokszem kerül, hamar észreveszitek, hogy valamit sürgősen tenni kell. Hiszen az alvás-megvonás kínzás, s míg Te azon izgulsz, vajon a kicsi eleget alszik-e, én azon is izgulok, hogy Te eleget alszol-e?! Alszol-e annyit, hogy ne dőljön minden össze, mint a kártyavár?

Vannak időszakok, amikor ki kell tartani, s vannak időszakok, amikor cselekedni kell! Te melyiknél tartasz? Én segíthetek, hogy átgondolhasd, mi is a valódi problémátok, hogy rájöjj, mi az, amit megtehetsz, s abban is, hogy milyen szempontok alapján találsz rá a saját utatokra, amiben Te, a babád, s az egész család végre megkönnyebbülhet, fellélegezhet, s végre egy jót aludhat! 


Úton a bölcsibe



Sokaknak nehéz, sokan tartanak tőle, mások akarják is, meg nem is: mégis van az úgy, hogy a kicsit bölcsibe kell vinnünk, akár munkába állás, akár kistestvér születése, akár más oka van. Tehetünk azért, hogy jól sikerüljön?


Nincs garancia arra, hogy könnyű lesz, mégsem kell tehetetlennek érezned magad, hiszen sok mindent tehetsz. Először is kezd magaddal: el kell fogadnod, hogy az adott körülmények között a legjobb döntést hoztad. A gyerekek átlátnak mosolyunkon, ha az nem őszinte, s ha valójában nem akarjuk az egészet, ők sem fogják sem akarni, sem elfogadni az új helyzetet. Aztán nézz szembe a saját érzéseiddel, a saját szép és nem szép emlékeiddel, félelmeiddel, s azzal, hogy ez az elválás és elengedés számodra éppoly nagy jelentőségű, mint a gyermekednek.
Ha lehet, válaszd ki a helyet! A szempontok itt most nem a szép játszótér, nagy kert, felújított épület legyenek, hanem a nevelőnők személye, a bölcsi szellemisége. Több szempontból is: pl. engedik, hogy úgy menjen a beszoktatás, ahogy szeretnéd? Neked is szimpatikus a légkör? Tudsz beszélni a nevelőkkel? Te hogy érzed magad, amikor belépsz?
Ha nem lehet választani, próbálj megbarátkozni a hellyel is, a nevelőnőkkel is! Alakíts ki jó kapcsolatot és beszélgess velük, hallgasd meg tanácsaikat, s mondd el te is a kéréseidet. Ossz meg minden apróságot a kicsiről a nevelőkkel, pl. mitől dühös, mitől boldog, mivel szeret leginkább játszani, mik a kedvenc ételei, meséi – hogy igazán jól érezhesse magát. Merj tőlük segítséget kérni, s mutass példát a gyerekednek is azzal, ahogyan viselkedsz velük!
Fontos, hogy a bölcsi napirendjének megfelelő napirendet vezessetek be már otthon, hogy ez ne legyen külön feszültségforrás!
Beszéljétek meg előre, hogy a kicsi mit visz majd magával. Valamit, amit szeret, ami az otthont és biztonságot jelképezi számára. Ha nincs kitüntetett tárgya, kedvence, akkor ez lehet anya alvós pólója, vagy a sálja, amit előző nap viselt (ne mossuk ki!), valami, ami anya-illatú, s az anyát és az otthont jelképezi, míg azok távol vannak.
Mindig ugyanaz a szülő vigye a bölcsibe, ezt is beszéljük meg előre a gyerekkel. Lehetőleg az, akit könnyebben enged el, s búcsúzzon a kicsitől nyugalommal, mosolyogva. Ez a beszoktatás időszakára igaz, utána már "parancsolhatnak" a szülők elfoglaltságai.
A beszoktatás hete/hetei után pedig mindig ugyanabban az időpontban menj érte, s ha lehet, ezt kösd valamilyen napirendi eseményhez (pl. mikor végeznek az uzsonnával). Fontos, hogy ne késs! Érj oda pontosan akkor, amikor ígérted - megteremtve ezzel számára a biztonságot és megerősítve benne a hitet, hogy mindig érte fogsz menni. 
 Otthon pedig kezdjetek el könyvekkel, történetekkel készülni a beszoktatásra. Játszatok "bölcsiset", akár babákkal, akár legyetek ti magatok a bölcsisek és/vagy nevelőnők! Sétáljatok el a bölcsihez, kukucskáljatok be! Mesélj arról, amire emlékszel vagy amit tudsz a saját bölcsis éveidről! Köszönjetek be vagy menjetek be egy órát játszani, ha van rá lehetőség!

Hallgatni is tudni kell!

Van az úgy, hogy a szülő szembesül olyan helyzetekkel, amikor a gyerekét bántják. Nem fizikailag, de lelkileg. És a szavak néha nagyon tudnak fájni, jobban, mint az ütések. 

Legyen egyszerű példa, hiszen nem csak durva lehet. Mondjuk éppen mesél valamit, hogy mi történt vele aznap, mire a másik, aki épp fültanúja ennek, elkezdi csacsogni, hogy hát igen, a Krisztike tényleg ezeket mind megcsinálta, de hát ő, Julcsika sokkal ügyesebb volt, s míg Krisztike már a harmadik akárminél elakadt, ő tízet is tudott. Vagy: Krisztike lelkesen mondott valamit, s Julcsika meghazudtolta. Vagy: többen játszottak együtt, s Julcsika azt mondta Krisztikének, hogy ő nem játszhat, őt kizárják a játékból.

Attól függetlenül, hogy ennek szemtanúja is vagy, vagy csak utólag meséli el neked a kislányod, Krisztike, s látod a fájdalmat az arcán, szemében a könnyeket, te valószínűleg alapból nem fogod bírni Julcsikát, az is lehet, hogy a "nem bírni" még finom kifejezés arra, amit érzel. Talán elkezded adni a tanácsokat Krisztikének, hogy mit csináljon legközelebb, s néha nem is baj, ha segítesz neki tanácsokkal, mutatsz neki megoldásokat bizonyos helyzetekre. Persze ilyenkor is szerencsés, ha nem a saját régi fájdalmaid nyomán teszed ezeket (és ez nagyon nehéz!), hanem szem előtt tartod, hogy neki lehet, hogy más megoldások válnak be. A legfontosabb, hogy vedd észre, ha a gyerek a problémán már túl van, valahogy már megoldotta, de legalábbis feldolgozta. A tanácsaid ilyenkor felébreszthetik benne azt az érzést, hogy nem jól csinálta, s ez elmélyíti benne a sebet, ahelyett, hogy engedné túllépni rajta. Ráadásul ha ez sokszor megtörténik, idővel akár elmehet a kedve attól, hogy elmesélje neked az ehhez hasonló történéseket, s esetleg majd akkor sem fog szólni, amikor tényleg baj van. 

Viszont ha nagyon figyelsz, ha végighallgatod, mielőtt reagálnál, ha tanácsok helyett megérteni és megérezni igyekszel a helyzetet, akkor észreveszed, mikor van szükség a figyelmedre, mikor kell csak egy ölelés vagy az "ügyes vagy", néha pedig egyenesen az "ezt jobban csináltad, mint ahogy én csináltam volna!" - persze csak ha van bátorságod őszintének és hitelesnek, nem pusztán tekintélyszemélynek lenni. 

Te tudsz és mersz hallgatni, amikor arra van szükség?!?

 

Elvárások - az anyával szemben

Nem arról fogok írni, hogy mi mindent kell elvégezni otthon, hogy hány szerepnek kell megfelelni, hány feladatot kell teljesíteni. Ehelyett arról szeretnék írni, ami gyakori panasz praxisomban: hogy mennyi elvárás fogalmazódik meg az anya felé, a gyerek(ek)kel kapcsolatban. 


Amikor elmennek nyaralni, miért nem lazább a napirend, noha a gyereknek kell a keret, igényli, s különben szétesnek. Miért nem hagyják ki a szundit, akkor még Béla bácsihoz is el lehetne ugrani? Mert akkor mindenki, még Béla bácsi is a hullafáradt gyerek nyafiját hallgathatná? Ja, hogy ez is egy érv?! Hát igen, nem könnyű. Persze ha elmennek, akkor meg miért nem neveli meg jobban a gyereket, mi baja, miért félénk, miért sírós, mindig ilyen? - záporoznak a kérdések, s a kimondatlan hibáztatás, hogy az anya a hibás, az anya elrontott valamit. Persze jobbára az anyák fogékonyak erre, s gyötrődnek az elvárások között, a sajátjaik, meg a többiek elvárásai között: hogy akkor most tegyék a legjobbat legjobban, ahogy csak tudják, vagy hódoljanak be, s jöhet a többi a nyakukba?! S ha véletlen a kicsi túlpörög a holtpontján, s egy-egy alkalommal jól viseli, akkor meg jön az "ugye megmondtam". Hát anyának lenni nem könnyű. De könnyebb, ha odaállsz és azt mondod, ez így lesz. Ha elébe mész, s ellentmondást nem tűrő hozzáállással (ami nem kell, hogy agresszív legyen, elég ha határozott), megmondod, hogy mi fér bele és mi nem. Légy határozott és biztos magadban, merj kiállni magad és a gyereked mellett, vállald fel, hogy ez a jó, a helyes és kész. Állj oda bátran! Lehet, hogy meg fogsz lepődni, amikor elfogadják, mert te vagy az ANYA. Igazi tigris-anya! ;) Hajrá!

Szuperanya és szaranya? Döntsük le a mítoszokat!

Már annyiszor olvastam az állítólagos szuperanyákról, hogy a könyökömön jön ki. Ráadásul még azt is megkaptam, hogy én is egy lennék közülük. Pedig én csak egy anya vagyok. Olyan, mint te, olyan, mint bármelyik anya. Nincsen szupererőm, s a nap nekem is 24 órából áll. (Ráadásul szeretem jól kialudni magam, így az éjjeli órák nálam nem munkaórákként hasznosulnak. ;) )


Olvastam, hogy a szuperanyuk mindig jól ápoltak, csinosak, sikeresek munkájukban, példás feleségek, nagyszerű barátnők, s még nagyszerűbb háziasszonyok, s persze mindemellett a végletekig pedáns, türelmes, mindig átgondoltan döntő, egyszerre védelmező-kényeztető és szigorú édesanyák, valószínűleg tökéletes gyerekekkel. Na persze. Ez az első mítosz, amit cáfolni kell. Merthogy ilyen nincs. Nem létezik. Amikor valakit szuperanyának címkézel, csak egy darabot látsz belőle. De nem látod a többit. Éppen türelmesen játszik a gyerekkel, de a múlt héten éppúgy elszakadt nála a cérna, mint nálad, csak akkor épp te nem láttad. Ma végre megfőzte az ebédet, de csak három naponta főz, így fért bele. Ma épp porszívózott, de mondjuk amúgy minden héten jön hozzá a takarítónő. Az ő gyereke nem hisztizik, mikor hazamennek a játszóról, de mondjuk minden éjjel többször ébred vagy más nehézségeik vannak. Csini a ruhája, ápolt, jó a frizurája, frissen manikűrözött? - Vagy van segítsége, vagy nagyon kicsi az alvásigénye, esetleg mindkettő. Mi is a lényeg? Senki sem szuper(wo)men, épp csak nő, anya, aki igyekszik. És erről példát vehetünk: igyekezzünk mi is.

Irigykedni, mások életét, gyerekét, bármijét többnek-szebbnek-jobbnak látni - ez könnyen megy mindannyiunknak. De idő- és energiapazarlás. Míg ezen morfondíroztál, tehettél volna valamit, mondjuk feldobhattál volna egy színezett arckrémet, hogy ápoltabb és magabiztosabb légy, vagy megfőtt volna ezalatt a spagetti, s kész lenne az ebéd.

S itt jön a mindebből következő másik, veszélyes oldal, a szaranyaság, merthogy ez egy olyan címke, ami mögé könnyen el lehet bújni, s azt mondani, "csak ennyi telik tőlem, és kész". Szaranya vagyok, hát nyugodtan lehetek türelmetlen, kiabálhatok, a gyerekről csak panaszkodni tudok, az életem rossz, ez se megy, az se megy, s végül tényleg csak az megy, hogy gurulsz lefelé a lejtőn, s hát hogy is lehetne másként, ha egyszer neked ezt osztotta a sors, úgyse tehetsz semmit... 

Nem egyformák a lehetőségeink, nem egyformák a gyerekeink, a családunk, a lakásunk, az életünk, de egyforma bennünk, hogy mind jóra, szépre, többre vágyunk. Hát tegyünk érte. És ne aszerint, hogy mit gondolnak mások fontosnak, hanem aszerint, hogy nekünk mi a fontos. Legyen az anyaság, karrier vagy a nőiességed kiteljesítése - esetleg mindegyik, a maga idejében, a maga fontossági sorrendjében.

Mert egyformák vagyunk, ott mélyen, legbelül: mindannyian szeretnénk a legjobbat és legtöbbet kihozni magunkból, és a tőlünk telhető legtöbbet és legjobbat nyújtani gyerekeinknek. Ez pedig éppen elég ahhoz, hogy elég jó anya légy!