Az Összeesküvő, a Cselszövő és a Kém: Kiút, ha rossz passzban vagytok.

Kiút, ha rossz passzban vagytok. 
Egy jó játék, amivel pozitív irányba terelheted a dolgokat.
Az Összeesküvő, a Cselszövő és a Kém
Érezted már úgy, hogy rossz passzban vagytok? Hogy talán nem is tudnád pontosan megmondani, hogy mi a konkrét baj, de valahogy minden a rossz irányba fordul? Úgy érzed, csúsztok lefelé a lejtőn, s nem látod, hogy lehetne megállni?


A testvérek ahelyett, hogy ilyenek lennének:

állandóan kiszúrnak, gonoszkodnak egymással.... 
A lakás totális romokban, két nap kellene, míg összepakolsz, hogy végre elkezdhess egyáltalán takarítani, hiába téped a szád a gyereknek, hogy rakja el maga után a játékait, inkább csak belerúg a földön heverő dobozba, hogy még annak a tartalma is szanaszét repüljön... 

Egyre több a konfliktusod a gyerekkel, hiába a nyugodt figyelmeztetés, a megbeszélés, de a szigor sem segít, a helyzet egyre rosszabb lesz.



Itt egy jó játék, ami önmagában nem oldja meg az összes gondotokat, de segít azon, hogy a negatív kapcsolati játszmákból, amikbe beleragadtatok, végre kitörjetek. Ha a negatív családi mintákat pozitívvá alakítjátok, a családotok tagjai jobban fogják érezni magukat együtt, s még az önbecsülésük is nő. A gyereked megtanulja a játék segítségével, hogy a pozitív viselkedés értékesebb, mint a negatív cselekvéssel megszerzett figyelem. A negatív történésekből kitörve ráadásul végre maradhat energiátok arra, hogy a valódi problémákat észrevegyétek, s arra is, hogy eldobjátok a negatív szemüveget, s egyáltalán észrevegyétek a jó dolgokat is... Remekül hangzik, igaz?
Ehhez szükségetek lesz segítségre, valakire, aki megérti a konkrét helyzetet, szívesen vesz részt a játékban, s jó kapcsolata van a gyerekeddel. Lehet a játékos nagymama, a vállalkozó szellemű nagypapa, a nyitott nagynéni vagy nagybácsi, a gyermek sorsát követő és támogató keresztszülő, egy kedves barát vagy a szintén gyermekes barátnőd (utóbbival kölcsönösen is segíthettek egymásnak!). Ő lesz ugyanis az Összeesküvő, aki a gyerekkel elbeszélget olyan titkos és pozitív cselekedetekről, amikkel a gyerek meglephet téged. A gyerek lesz a Cselszövő, aki ilyen jó dolgokat fog csinálni, te pedig a Kém, akinek az a feladata, hogy felfedezze ezeket.

Az Összeesküvő a Cselszövővel együtt kitalál néhány jó cselekvést, aminek lehetőleg egy a központi témája. Például megmaradva az első példánál, a testvérek között túl erős a rivalizálás esetében a testvér kedves meglepetésére találunk ki 3-5 jó viselkedést, s emlékezteti a gyereket, hogy ne mondja el senkinek, hiszen ő a Cselszövő. 

Aztán az Összeesküvő a Kémmel megállapodik, hogy a Cselszövő minden jó cselekedetéről listát készít, s nem beszéli meg vele a kitűzött találkozóig, amikor mindhárman összeülnek, s megbeszélik, hogy mi történt. Ezt a játékot aztán több héten keresztül folytatni kell, mialatt te több jó cselekvést jegyzel fel, mint amit a gyereked eredetileg tervezett, s ezzel kialakítod magadban is a gyakorlatot, hogy odafigyelsz, s megdicséred a jó viselkedést. A gyereked pedig el fogja kezdeni keresni azokat az alkalmakat, amikben újra és újra meglephet téged. 
Kicsit bonyolult és nem is rövid (a változáshoz idő kell!), mégis érdemes kipróbálni. ;)

A jó cselszövő technikáról és más ötletekről a 101 játékterápiás technika (szerk. Heidi Kaduson és Charles Schaefer) című könyvből olvashatsz, illetve új érdekes és hasznos, témák szerint rendezett technikákról olvashatsz a továbbiakban is blogomon és honlapomon.






Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Dühös gyerekek, mérges lufik

Biztos előfordult már olyan, hogy a gyermekedet elöntötte a harag, s Te nem tudtál mit kezdeni vele, az is lehet, hogy általában lobbanékony a gyereked és/vagy nem tudja jól kontrollálni a haragját vagy csalódását.

Jó ilyenkor tudatában lenni a saját érzéseidnek. Bizony lehet, hogy benned is elhatalmasodik a düh, de vajon miért? 


Lehet, hogy a tehetetlenséged áll a háttérben, az, hogy úgy érzed, eszköztelen vagy. A harag jellemzően másodlagos érzés, s az elsődleges érzést elrejti még az elől is, aki azt éppen átéli. Az elsődleges érzés lehet például a csalódottság vagy a tehetetlenség érzése is. A saját dühöd által pedig csak tovább fokozódik a helyzet, s legközelebb talán még rosszabb lesz.

A tapasztalataim azt mutatják, hogy két fontos hiba fordul gyakran elő. Az egyik, hogy elutasítjuk a haragot, mint érzelmet, pedig mi is szoktunk haragosak, dühösek lenni. A másik pedig az, hogy nem tudjuk, hogyan tanítsuk meg gyermekünket arra, hogy elfogadható formában fejezze ki a dühét. 


Az utóbbira többféle technikát szoktak javasolni. Rajzolni szerető gyermeket kérhetünk például arra, hogy rajzolja le a dühét, míg jobban nem érzi magát. Aktív gyereknek javasolhatjuk, hogy fusson egyet, míg ki nem ereszti a gőzt.

Előfordulhat az is, hogy a gyermek nem érti, hogy miért nem jó a sikítás vagy az ütés ilyenkor. Ezt megmagyarázhatjuk neki úgy, hogy ő is megértse, s mindössze néhány lufira lesz hozzá szükség. 


Első lépésként felfújjuk (vagy a gyerek felfújja) a lufit, bekötjük a száját, majd megmagyarázzuk, hogy ez a lufi tele van levegővel, épp, mint amikor ő tele van haraggal. Aztán beszélgetünk vele arról, hogy ha a sok harag (levegő) a lufiban marad, akkor szerinte mi történik vele? És ha a lufi a sok haraggal (levegővel) tele az ő feje lenne, akkor mennyire tudna gondolkodni? Ezután a gyerek megtaposhatja, eldurranthatja a lufit, kieresztve belőle a haragot, s rámutatunk, hogy ez nem biztonságos módja a harag kiengedésének. Ezután új lufit fújunk, aminek nem kötjük be a száját, csak megcsavarjuk, s apránként engedjük ki belőle a levegőt. Megmagyarázzuk, hogy így senkire sem volt veszélyes és a lufi mégis megkönnyebbült. Végül el kell mesélni a gyermekünknek, hogy ő tudja szabályozni, hogy hogyan engedi ki a saját haragját.

Ezután lehet technikát javasolni, akár a rajzolást, akár futást. Jó ötlet a buborékos fólia (amit ki lehet pukkasztgatni) kidurrantgatása, amivel éppúgy, mint a lufinál, a harag eloszlik a levegőben. Nagy kedvencem a toporzékolós harag-levezetős technika, amikor kartonból kivágunk a gyerek két talpánál kicsit nagyobb talp-formát, s ezen kell topognia, míg a lábai fel nem melegednek, s a teste a haragtól meg nem könnyebbül. Csinálhatjuk együtt is! Ha kéznél van egy pár olcsóbb cipő, akkor a művelet befejeztével a cipő tetejére rajzolhat egy mérges arcot, az aljára egy vidámat, és az utasítás az, hogy ha legközelebb dühös, használja a toporzékolót addig, míg az arca fel nem derül.


A lufis, a buborék-kipukkasztós, a toporzékolós technikákról és más ötletekről a 101 játékterápiás technika (szerk. Heidi Kaduson és Charles Schaefer) című könyvből olvashatsz, illetve új érdekes és hasznos, témák szerint rendezett technikákról olvashatsz a továbbiakban is blogomon és honlapomon.





Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Büntiszék helyett Varázsszőnyeg...

Nem, nem, ez itt most NEM egy újabb büntető helyszín vagy eszköz javaslata. Arra szeretnék rávilágítani a címmel, hogy lássuk: sok konfliktus, nevelési nehézség, helytelen viselkedés, rosszalkodás mögött az anyával és az apával való bensőséges pillanatok hiánya vagy ritkasága, a túl kevés igazán jól és együtt töltött idő áll. 


Próbáltál már csak úgy együtt lenni a gyerekeddel? Intenzíven együtt lenni, igazán. Nem azért, mert éppen intenzíven magyarázol neki valamit, hanem csak az együttlét öröméért... Amikor csak érte vagy és ő csak teérted van.

Tudom, hogy nincs időd, hogy nehéz beiktatni ezeket a pillanatokat a rohanó életedbe, a hétköznapok elrepülnek, a hétvégék programokkal, otthoni feladatokkal zsúfoltak. 

Éppen ezért most megosztom Veled a Varázsszőnyeg titkát:

A Varázsszőnyeg egy bármilyen színes, akár rojtos rongyszőnyeg is lehet, ahol lehet együtt olvasni, puzzle-t kirakni, kártyázni stb. A Varázsszőnyeg azt jelképezi, hogy most együtt kiléptetek az időből, a napi rutinból, s éppen ettől válik csodálatossá minden itt töltött perc. 

A Varázsszőnyeg szabályai:
- ezt a szőnyeget csak erre használjátok
- naponta maximum egyszer-kétszer vegyétek elő (ne koptassátok el a varázserejét!)
- ami itt történik, az legyen a gyereknek és a szülőnek is kellemes
- az itt töltött időt szabjátok meg, például addig maradtok, amíg végeztek a játékkal (innen nem szaladgálhattok vacsorát főzni!)
- ez sosem lehet a büntetés eszköze!


Másképp is használható, például egy másik szőnyeg remek terepe lehet a gyermek egyedüllét iránti igényének, ahova a gyermek (nem büntetés miatt, hanem magától!) elvonulhat, ahol magában lehet. De akár segíthetünk neki megoldani a konfliktusait, ha több szőnyegünk közül például az egyik az óvoda, a másik az otthon, óvodai elakadások esetén; vagy az egyik az egyik szülő, a másik a másik szülő lakása, válás esetén... 


A Varázsszőnyeg felhasználási lehetőségeit tekintve a határ a csillagos ég! Éljünk bátran saját kreativitásunkkal, s engedjük meg gyermekünknek, hogy kijátssza magából a problémákat, engedjük meg magunknak is, gyermekünknek is, hogy időnként kiszakadjunk a rohanó világból, hogy tényleg együtt legyünk, és máris egy boldogabb, együttműködőbb, kiegyensúlyozottabb gyermeket kapunk, talán a büntiszéktől is megválhatunk. A szőnyeg úgyis kisebb helyet foglal. ;)




A varázsszőnyeg technikáról és más ötletekről a 101 játékterápiás technika (szerk. Heidi Kaduson és Charles Schaefer) című könyvből olvashatsz, illetve új érdekes és hasznos, témák szerint rendezett technikákról olvashatsz a továbbiakban is blogomon és honlapomon.




Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Örömteli kapcsolat a felnőtt gyerekemmel?

Nemrég belefutottam abba az élménybe, jelenségbe, hogy már felnőtté vált gyerekek gyakran pusztán kötelesség-érzetből és a szülői elvárásoknak megfelelve látogatják a szüleiket. Ha nem mennek haza szüleikhez, akkor a "bezzeg én mindent megtettem érted" és a "tartozol ennyivel" következnek, s ez az, ami kényszeríti, ráveszi őket arra, hogy menjenek, s nem a látogatás és a kapcsolat örömteli, magában jutalmazó volta. Ígértem, hogy írni fogok arról, mindennek hol és hogyan látom jelentőségét a korai anya-gyerek, szülő-gyerek kapcsolatban.

Az ma már nem ismeretlen dolog, hogy a gyermek első 3 éve nagyon fontos a gyermek későbbi fejlődése szempontjából, de azt már kevesebben szokták tudni, hogy ez pontosan mit is jelent. Rengeteg minden történik viszonylag rövid idő alatt. Azonban ha a kapcsolati, érzelmi szempontból szeretnénk a legjelentősebb tényezőket kiemelni, akkor két tényezőnek ekkor meg kell és jól kell megalapozódnia: a biztonságnak, azaz annak, hogy a világban és elsősorban a közvetlen környezetben mindig bízhat és számíthat rá,  valamint egy jó szülő-gyerek kapcsolatnak, ami alapjául szolgál az összes többi kapcsolatnak, azaz ez a kapcsolat része lesz az összes későbbi/további kapcsolatának. A korai kötődés hatással van a gyermek társas és érzelmi fejlődésére. Hat a későbbi barátságokra, kortársi kapcsolatokra és a párkapcsolatokra is. 


Hogy mindezt miért tartom fontosnak? Mert a fejlődés folyamatosan zajlik, s amit megalapoztunk kisgyermekkorban, az lesz az alap a későbbiekben is. Ez igaz a szülő-gyerek kapcsolatra is, tehát már az első években elkezdjük kialakítani kapcsolatunkat gyermekünkkel. Érdemes szem előtt tartani, hogy az örömteli és önmagában jutalmazó kapcsolat kialakulása már ilyen korán elkezdődik. Kialakulást írok és nem kialakítást, mert azt gondolom, nem kell mindent olyan nagyon megoldani és megcsinálni. Nem dolgozni kell a kapcsolaton, hogy örömteli legyen, hanem érezni és jól érezni magunkat és a másikat benne. Engedjük ezt meg magunknak és engedjük meg nekik is... Felnőtt korukban ugyanúgy, mint kicsinek.

Megengedhetjük magunknak, hogy bízzunk bennük, s hogy megvárjuk, hogy örömmel szaladjanak a karjainkba, akárcsak kisgyermekkorukban, a játszótéren.

Ha pedig nem úgy sikerültek már kezdetektől a dolgok, ahogy azt szerettük volna, változtatni sohasem késő. A korai évek megalapoznak sok mindent, de azt is tudnunk kell, hogy van lehetőség változásra és változtatásra. A kérdés csak annyi, hogy mered vagy nem mered? És igen, fiatalok, ez a kérdés nem csak a szüleiteknek szól, hanem nektek is! Merjetek!






Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Mi a szösz az a perinatális szaktanácsadó és mit csinál? Interjú.

Beszélgetés egy perinatális szaktanácsadóval

Jantek Gyöngyvér: Azt már megszokhattuk, hogy számos szakemberrel találkozik a gyermeket vállaló nő. Nőgyógyász, védőnő, később gyermekorvos, pedagógusok, esetenként gyógypedagógus, pszichológus, gyógytornász, stb. A te képzettséged perinatális szaktanácsadó. Miben más ez a szakma, mint az imént felsoroltak?

Jusztné Vincze Szabina, perinatális szaktanácsadó, édesanya



Jusztné Vincze Szabina: A perinatális szaktanácsadó, amennyiben saját egyéni kompetenciája alkalmassá teszi, és saját feldolgozatlan életeseményei nem gátolják benne (erre kap rátekintést a képzés keretében!), már a várandósság során segítheti a szülőpárt a magzattal való kapcsolat megerősítésében, elakadások, veszteségek megoldásában illetve feldolgozásában, a szülésre való felkészülésben és a dúláéhoz hasonló munkafolyamatban a szülés kísérésében.


Tovább olvasom...

 

 

 

 

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis