Minden anyának jár egy mosoly!

Igazán nem akarlak ledöbbenteni a hasonlat miatt, de tudtad, hogy a motorosok, amikor felülnek és robognak vasparipájukon, mindig köszöntik egymást? Nem számít, hogy az a paripa túramotor vagy speed, kicsi vagy nagy, olcsó vagy drága... Csak egy intés - mert ők összetartoznak, valami bennük közös...

Azt viszont biztosan tudod, láttad is már, hogy a kutyákat sétáltató gazdik köszönnek egymásnak, beszélgetnek, érdeklődnek a kutya nevéről, szokásairól, huncutságairól, aztán elmesélik a sajátjuk dolgait. Nem számít, hogy az a kutya labrador vagy kuvasz, kicsi vagy nagy, olcsó vagy drága... Csak egy köszönés, de legalább egy üdvözlő, barátságos mosoly, vagy akár nagy barátság és közös séták, s még ki tudja, mi minden kerekedhet ki a dologból...

Azt is biztosan tudod, anyaként tapasztaltad már, hogy az anyák nem ilyen elfogadóak egymással. Volt már olyan, hogy kedves mosollyal üdvözöltél egy másik édesanyát, de fapofát vagy épp - valami miatt - helytelenítő fejrázást kaptál vissza? Volt már, hogy a hisztiző gyermeked miatt elképedt, rosszalló arccal vagy épp "jótanácsokkal", beszólással ajándékozott meg egy másik anya? Volt már, hogy kéretlen és rosszmájú "segítséget" kaptál? Az anyák hajlamosak a merevségre: mert az egyik "együttalszik", a másik nem, mert az egyik szoptat, a másik nem, az egyik hordoz, a másik nem, az egyik nyalókát vesz, a másik nem, az egyik engedi, hogy játsszon a kicsi mobilon, a másik nem, az egyik szigorú, a másik nem, az egyik engedékeny, a másik nem, az egyik bioanyu, a másik nem és még sokáig folytathatnám a sort. A lényeg ugyanaz, nem egyformán neveljük gyermekeinket. Ami csak egy dolog, s nem baj, hisz a gyerekeink se egyformák és mi sem vagyunk egyformák. De miért ítéljük el egymást, ráadásul úgy, hogy semmit sem tudunk a másikról? Lehet, hogy aki nem szoptat, annak nyomós oka van (így szokott lenni! lelki vagy testi okok, mindkettő egyformán fontos!), hogy aki megveszi a nyalókát, nagyobb hangsúlyt fektet a fogmosásra és szájhigiénére, lehet, hogy aki hagyja "futtában" mobilozni a kicsit, az egyébként nem engedi neki az ilyen játékokat vagy a mesenézést, hanem otthon maga olvas neki, s esténként együtt játszanak, míg mások esetleg nyilvánosan nem adják a gyerek kezébe, de hazaérve a tv elé ültetik a kicsit... Maradjunk hát annyiban, hogy nem tudjuk, s nem vagyunk egyformák.

Másrészt mégis rengeteg bennünk a közös. Minden édesanya hordta szíve alatt a magzatát és izgult a születése előtt. Minden anya (az örökbefogadók is!) ölelte már meg a gyermekét, aggódott már érte, érezte úgy, hogy elfáradt a feladatokban, hogy most éppen nehéz. Minden anya törölt már le könnycseppet, nézte az alvó gyermekét, gondolkodott azon, hogy vajon jó anya-e. Minden anya hatódott már meg a gyermekén, érezte azt a mérhetetlen szeretetet, amit a gyermekeink iránt érzünk. Minden anya ANYA.

MINDEN ANYÁNAK JÁR EGY MOSOLY!


Ha egyetértesz, és megpróbálod ezentúl egy mosollyal köszönteni a gyerekével/gyerekeivel szembejövő anyát, félretéve a kritikáidat, az egyet-nem-értésedet, a rossz napodat, akkor tedd ki a "Minden anyának jár egy mosoly!" mondatot a fb-oldaladra, a blogodra, ahova szeretnéd, s mondd el másoknak is, hogy mit jelent. Talán csak Te (és én) fogsz mosolyogni holnap, de holnapután már mások is...

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése