Dühös gyerekek, mérges lufik

Biztos előfordult már olyan, hogy a gyermekedet elöntötte a harag, s Te nem tudtál mit kezdeni vele, az is lehet, hogy általában lobbanékony a gyereked és/vagy nem tudja jól kontrollálni a haragját vagy csalódását.

Jó ilyenkor tudatában lenni a saját érzéseidnek. Bizony lehet, hogy benned is elhatalmasodik a düh, de vajon miért? 


Lehet, hogy a tehetetlenséged áll a háttérben, az, hogy úgy érzed, eszköztelen vagy. A harag jellemzően másodlagos érzés, s az elsődleges érzést elrejti még az elől is, aki azt éppen átéli. Az elsődleges érzés lehet például a csalódottság vagy a tehetetlenség érzése is. A saját dühöd által pedig csak tovább fokozódik a helyzet, s legközelebb talán még rosszabb lesz.

A tapasztalataim azt mutatják, hogy két fontos hiba fordul gyakran elő. Az egyik, hogy elutasítjuk a haragot, mint érzelmet, pedig mi is szoktunk haragosak, dühösek lenni. A másik pedig az, hogy nem tudjuk, hogyan tanítsuk meg gyermekünket arra, hogy elfogadható formában fejezze ki a dühét. 


Az utóbbira többféle technikát szoktak javasolni. Rajzolni szerető gyermeket kérhetünk például arra, hogy rajzolja le a dühét, míg jobban nem érzi magát. Aktív gyereknek javasolhatjuk, hogy fusson egyet, míg ki nem ereszti a gőzt.

Előfordulhat az is, hogy a gyermek nem érti, hogy miért nem jó a sikítás vagy az ütés ilyenkor. Ezt megmagyarázhatjuk neki úgy, hogy ő is megértse, s mindössze néhány lufira lesz hozzá szükség. 


Első lépésként felfújjuk (vagy a gyerek felfújja) a lufit, bekötjük a száját, majd megmagyarázzuk, hogy ez a lufi tele van levegővel, épp, mint amikor ő tele van haraggal. Aztán beszélgetünk vele arról, hogy ha a sok harag (levegő) a lufiban marad, akkor szerinte mi történik vele? És ha a lufi a sok haraggal (levegővel) tele az ő feje lenne, akkor mennyire tudna gondolkodni? Ezután a gyerek megtaposhatja, eldurranthatja a lufit, kieresztve belőle a haragot, s rámutatunk, hogy ez nem biztonságos módja a harag kiengedésének. Ezután új lufit fújunk, aminek nem kötjük be a száját, csak megcsavarjuk, s apránként engedjük ki belőle a levegőt. Megmagyarázzuk, hogy így senkire sem volt veszélyes és a lufi mégis megkönnyebbült. Végül el kell mesélni a gyermekünknek, hogy ő tudja szabályozni, hogy hogyan engedi ki a saját haragját.

Ezután lehet technikát javasolni, akár a rajzolást, akár futást. Jó ötlet a buborékos fólia (amit ki lehet pukkasztgatni) kidurrantgatása, amivel éppúgy, mint a lufinál, a harag eloszlik a levegőben. Nagy kedvencem a toporzékolós harag-levezetős technika, amikor kartonból kivágunk a gyerek két talpánál kicsit nagyobb talp-formát, s ezen kell topognia, míg a lábai fel nem melegednek, s a teste a haragtól meg nem könnyebbül. Csinálhatjuk együtt is! Ha kéznél van egy pár olcsóbb cipő, akkor a művelet befejeztével a cipő tetejére rajzolhat egy mérges arcot, az aljára egy vidámat, és az utasítás az, hogy ha legközelebb dühös, használja a toporzékolót addig, míg az arca fel nem derül.


A lufis, a buborék-kipukkasztós, a toporzékolós technikákról és más ötletekről a 101 játékterápiás technika (szerk. Heidi Kaduson és Charles Schaefer) című könyvből olvashatsz, illetve új érdekes és hasznos, témák szerint rendezett technikákról olvashatsz a továbbiakban is blogomon és honlapomon.





Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése