Mit NE mondjunk a kisgyerekes szülőknek? A legszebb karácsonyi ajándék!

Az ünnepek közelednek, s legtöbben találkozunk ilyenkor közeli és távolabbi családtagjainkkal, barátainkkal. Hogy tényleg békességben és boldogságban teljenek ezek a napok, nem árt néhány dologra odafigyelni.


A facebookon (Perinatális Tanácsadás, perinatalis.hu) megosztott egyik babaszobás cikk (Kilenc mondat, amit a kisbabás szülők nem akarnak hallani) 9 olyan mondatot gyűjtött össze, amiket jobb elkerülnie a vendégseregnek:
"Búcsút mondhatsz az alvásnak"
"Ezt nem jól csinálod"
"Az én kisfiam mindig átaludta az éjszakákat"
"Élvezd minden percét, ez a legszebb időszak"
"Ugyan, ne aggódj minden apróság miatt"
"Olyan fáradtnak nézel ki"
"Nyugodtan hagyd sírni a babát"
"Adj inkább tápszert a babának, akkor majd többet alszik"

Nagyon kíváncsi voltam, hogy Ti mit gondoltok erről. Mi az, ami igazán bántó, sértő, mi az, amit Ti tényleg nem akartok hallani. Erről kérdeztelek Titeket. Az eredmények igazán érdekesen alakultak.

Amit Ti nem akartok hallani:

"Hagyd sírni!"
"Túl sokat van kézben!"
"Túlságosan kötődik hozzád!"
"Nem fogsz tudni tőle semmit csinálni!"
"Hagyd, majd így megtanulja...!"

A válaszaitok alapján a legrosszabb mondatok, amiket Nektek mondhatnak, azok a kötődésbe, a korai anya-gyerek kapcsolatotokba kívánnak beavatkozni, és ez nem véletlen, hiszen ez az, ami az anyák számára az egyik legfontosabb dolog, s épp elég önkritikával, aggodalommal és lelkiismeret-furdalással szembesül az ezt övező kérdésekben, külső ráadás nélkül is. Kedves rokonok, barátok, hát ne tegyetek rá erre még egy lapáttal!


Ma Magyarországon mindenki ért(eni vél) a sporthoz, politikához és a GYERMEKNEVELÉSHEZ, pedig sajnos a kéretlen megmondások nemhogy segítenek, de ártanak, ráadásul elrontják a nagy családi/baráti együttlét örömét. Higgyetek abban, hogy ha a szülőknek segítségre van szükségük, biztosan kérni fognak, akár tőletek, akár szakembertől - így nem a ti feladatotok vagy jogkörötök, hogy megmondjátok Nekik, hogyan neveljék, gondozzák gyermeküket!

A legszebb ajándék, amit egymásnak adhattok, hogy - bármily jó szándékból fakadjon is - kritika, kioktatás, beleszólás, kéretlen tanácsadás helyett elfogadjátok és támogatjátok egymást, hogy mindannyian megtalálhassuk és végigjárhassuk saját utunkat! Bízzunk egymásban!






 

 

Kiegészítés a "mikor szólhatunk/avatkozhatunk bele" kérdéskörhöz: A gyermek veszélyeztetettsége esetén - ami nem keverendő össze a fent részletezett esetekkel -, sem családi/baráti tanácsadás, hanem kompetens külső segítség (védőnő, háziorvos, gyámügy) szükséges!

 

 

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Mit mondjunk a "Rossz vagy!" és társai helyett?

"Rossz vagy!" "Gonosz vagy!" "Szófogadatlan vagy!" Az ilyen és hasonló minősítések biztosan nem a legszerencsésebbek, s mindannyian tudjuk, hogy jó lenne elkerülni őket. Mégis: tegyétek a szívetekre a kezeteket, s gondoljátok át, tuti biztos, hogy soha nem fogod és soha nem is mondtad ezt vagy hasonlót gyermekednek?  


Nemrég olvastam egy cikket, s facebook oldalaimon (Perinatális Tanácsadás, perinatalis.hu) meg is osztottam. A cikk arról szólt, hogy ne minősítsük a gyerekünket, hogy vigyázzunk arra, hogy saját indulatainkat ne így, azaz ne a gyerek(ek) megbélyegzésével vezessük le. Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogyan helyes viselkedni bizonyos helyzetekben, azaz kínáljunk alternatívát, tanítsunk társadalmilag elfogadott módokat nekik, ahogy indulataikat és igényeiket kifejezhetik. Továbbá arra biztat, hogy értsük meg a gyerek mögöttes szándékait, igényeit, amik a cselekvésre indították. Mindezek nagyon értékes gondolatok és tanácsok, jómagam is alkalmazom, mind a saját gyerekeimnél, mind a perinatális konzultáció keretében és szemléletében. Épp ezért valójában nem vitatkozni, hanem kiegészíteni szeretném.

Ugyanis ami nem életszerű számomra a cikkben, az az, hogy a "Hogy te milyen gonosz vagy!" konkrét anyai megnyilvánulás helyett a javaslat egy 3 soros cirkalmas magyarázat volt. Egyszerűen fantasztikus, ha ezt sikerül alkalmazni, s a gyerek is képes befogadni, de vannak helyzetek, pillanatok, állapotok, amelyekben ez egyszerűen nem megy, nem lehetséges. Az ok nagyon sokféle lehet, akár a kapacitás hiánya (pl. egyszerre két vagy több gyerekkel kell foglalkozni), akár a gyerek(ek) figyelmi és aktuális befogadó képességének korlátjai (pl. tudjátok, amikor bár hallja, de az értelméig nem jut el), akár az anya aktuális állapota (pl. mert ő is ember, s az egész napos otthoni vagy munkahelyi munka után már nincs extra kapacitása erre), ráadásul egyszerre több ok is fennállhat. Persze az anya nem így gondolja át akkor és ott, de mindez mégis a fejében van, ezért néha így, néha úgy sikerül (ha ezt furcsállod, olvasd el a következetességről szóló cikkemet!). 

Amit hiányolok, hogy a cikk ezeket a szempontokat nem veszi figyelembe, s a hirtelen "Rossz vagy!" mondatot kiejtett anyukák magukra maradnak, mint tökéletlen anyukák, akik (már megint) nem jól csináltak valamit, de ugyanakkor a javasolt módszer nem volt alkalmazható. Így aztán anyuka a saját eszközét elveszítve, egy új, de bizonyos helyzetekben használhatatlan módszerrel a kezében, s jó nagy adag bűntudattal a lelkében ott marad, hogy legközelebb fogalma se legyen arról, hogy mit is mondjon. Aztán kezdődik a "nyúlok érte-de nem fogom" meg játszma, amiről már írtam korábban.

Szóval "szuper", de mit lehet ilyenkor tenni? Először is: igen, Te sem vagy tökéletes anya (nyugi, én sem!), mert olyan gyakorlatilag nem létezik, jó, ha ezzel szembenézel és elfogadod. Másodszor: ha akkor és ott nem lehet megmagyarázni valamit, akármi miatt, de a gyermek elég idős már ahhoz, hogy emlékezzen, akkor később is beszélhetünk vele a történtekről; akár bocsánatot is kérhetünk, ha ott nem jót vagy nem jól mondtunk, s akár a saját indulatainkat is elmagyarázhatjuk. Végül pedig: nem az a baj, hogy nem mindig magyarázunk meg mindent részletesen, hanem az, hogy címkézünk. Milyen rossz pl. nekünk azt hallani, hogy "De lusta vagy (pl. mert miért nem vasalsz? - egyébként NE vasaljatok! :D )! Nah, mindenki másnak ugyanígy rossz ezt hallani. A gyereknek is. Így inkább ítélkezés és címkék nélkül mondjuk egyszerűen, hogy "Nem szabad!" - sokszor a legegyszerűbb mód a legjobb, nem kell mindig mindent túlbonyolítani!

Érdemes a témákat aztán alkalomadtán elővenni, tapasztalataim szerint bár azt hisszük nem, de már az egész kicsik is sokat megértenek abból, amit mondunk. Ha pedig ezt még egy mesébe is tudjuk ágyazni, ami pl. Pisti királyfiról vagy Andika hercegnőről, azaz a gyerekünkről szól, már sokat tettünk azért, hogy tanítsunk szemünk fényének újra valami fontosat. Persze az lehet, hogy sokszor kell majd elmesélnünk, s hogy ettől kezdve népszerűek lesznek a Pist királyfiról vagy az Andika hercegnőről szóló mesék. :) Ha így is lesz, ennek csak örüljünk, s használjuk ki, mesélhetünk így a születésükről, "kiskorukról", a problémákról... Csak a képzeletünk szabhat határt... :) ;)

Jusztné Vincze Szabina, perinatális szaktanácsadó, édesanya




Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis