Korai fejlesztés: mikortól, hogyan, kell-e egyáltalán?

Néhány nappal ezelőtt a babák és kisgyermekek (0-3 éves) fejlesztéséről beszélgettem, s amikor azt mondtam - egészséges, tehát nem eltérő fejlődésmenetű gyermekekről -, hogy nem kell fejleszteni őket, s tulajdonképpen így is-úgy is fejlesztve vannak, akkor szavaimat értetlenség követte.

Mit is jelent, hogy nem kell fejleszteni?
Egy egészségesen fejlődő gyermek, aki noha nem pont olyan, mint a szomszéd gyereke, de még a barátnőd gyerekének a fejlődését sem követi, egyiktől lemaradva, másikat magasan túlszárnyalva egy-egy területen, nos, nem szorul fejlesztésre. Nem kell speciális masszázsra vinned. Nem kell mondókás foglalkozásra játszóházba vinned. Nem kell, sőt egyenesen káros járni tanítanod. Nem kell speciális beszédfejlesztő gyakorlatokat végeznetek. Nem kell rajzolni, gyurmázni tanítanod.

Mit jelent, hogy így is-úgy is fejleszted?
Otthon, esténként megsimogatod, krémmel bekenegeted, esetleg tanult vagy ösztönös mozdulatokkal gyengéden átmasszírozod a kicsit. Közben olyan impulzusokat adsz neki, amik fejlesztik őt, s amik ugyanakkor tudtára adják, hogy mennyire szereted, így erősítve az érzelmi biztonságát, ami ebben a korban az egyik legfontosabb dolog! Ösztönösen énekelgetsz neki, dúdolsz elalvásnál vagy azért, hogy megnyugtasd, és mondókáztok, míg öltözteted vagy a körmét vágod, s máris változatos dallam- és nyelvi környezetben fejleszted. Szabad mozgást engedsz neki a lakásban, s ezzel teret engedsz annak, hogy egyes mozgásformáit addig gyakorolja, amíg szüksége van rá, s egyben motiválod arra, hogy egyre hatékonyabban és gyorsabban jusson el a lakásban a felfedezetlen tárgyakig (persze ennek ez-az kárát láthatja), s így egyszer csak a lábaira áll, s lépegetni kezd - épp akkor, amikor készen áll erre a teste, az izomzata, a vázrendszere. Beszélsz hozzá, közben önkéntelenül is odanézel vagy rámutatsz arra, amiről beszélsz, mesélsz neki, mondókázol és énekelsz, s amikor együtt vagytok, megfigyelheti, ahogy másokkal beszélsz, s máris megfelelő környezetet teremtettél neki ahhoz, hogy eljusson a saját első szóig, s így tovább. Amikor leülsz mellé, s együtt rajzoltok, gyurmáztok, fűzitek a gyöngyöt, anélkül, hogy konkrétan tanítanád, mégis tanul tőled, felépíti a belső képeit arról, hogy mi-hogyan néz ki, s még a finommotorikáját is fejleszted. Amikor pedig hagyod neki, hogy szabad játékban, a (veszélytelen) dolgokat önállóan felfedezve tanuljon, sokkal jobbat teszel neki, mintha irányítanád. Bízhatsz magadban és bízhatsz a gyerkőcben is!

Persze elmehettek babamasszázsra, s ott magabiztosságot, visszajelzéseket, tanácsokat, s egyes problémákra konkrét segítő mozdulatokat tanulhattok. Persze elmehettek játszóházba, jó kimozdulni a négy fal közül, barátkozni, ismerkedni, mindkettőtöknek. Járhattok foglalkozásokra, programokra... De felejtsd el az erőltetett fejlesztést, lazíts, és örülj annak, hogy ebben az értelemben még mindketten kötetlenül, szabadon lehettek, legalább addig, míg nem jön a suli, amikor majd előbb-utóbb muszáj lesz leülni, tanulni és tanítani...



Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Igény szerint, de meddig?

Amikor megszületik a baba, az újdonsült édesanya minden idegszálával az igényeire hangolódik, igyekszik kitalálni érzéseit, vágyait, a baba igényei szerint alakítja a napirendet, igény szerint szoptat, altat, s saját életét, saját igényeit is a baba igényeihez igazítja.

A baba persze napról napra nő, lassan már nem is baba, s az igényei is változnak. S Te továbbra is igény szerint gondoskodsz róla. Fejben tartod az apróságokat. Mindig azon igyekszel, hogy kitaláld a kívánságait, s teljesítsd is őket (ha ez nem sikerül, Téged jobban megvisel, mint őt). Beugrasz munka után még a boltba, friss eperért, mert tegnap úgy megkívánta. Megjegyzed, hogy miket szeretne magával vinni másnap az oviba, s össze is készíted, hogy reggel már ne menjen vele az idő. Te futsz a zoknival hozzá, öltözteted át negyedszerre is, mert mégsem tetszik neki. Elpakolsz utána, hogy másnap újra lehessen játszani, újra szét lehessen pakolni. Előkészíted a festéket, ecsetet, ceruzát - mi is kellhet még? -, hogy este jusson még idő erre is. A mosogatógépből vagy a szárogatóról már el se pakolod a tiszta edényt, mehet rögtön az asztalra, aztán újra vissza. Kimosod, kivasalod másnapra a kedvenc szoknyáját. Fejben tartod, hogy melyik játékát hol lehet megtalálni a lakásban. Figyelsz arra, hogy mindig a kedvenceiből csomagolj a suliba, hogy legyen nála friss víz, elég zsebkendő. Mint az őrült rohansz, hogy odaérj az edzésre. Megeteted, rendben tartod a háziállatait. Összeszervezed a programokat, megszervezed a nyarat. Megszervezed a legjobb szülinapi bulit, megsütöd a kedvenc sütijét. Felveszed a kedvenc meséjét, átnézed a leckéjét, kifaragod a ceruzáit... És még rengeteg mást is megteszel Érte, Értük.


Ha valami elmarad, ha nem sikerült, ha lemaradt a listádról, hát bűntudatod van. Ha elcsúszol a házimunkával, s a ház porcicás romokban áll, bűntudatod van. Ha az oviban maradt az egyik játék, nem hoztátok haza, bűntudatod van. Ha teljesíthetetlenül sok a feladat és nagy a feszültség, s emiatt fogytán a türelmed, bűntudatod van.

De eszedbe jutott az, hogy mindez talán tényleg sok? 


Hogy ő is megjegyezheti, mit-hova tett és rendben tarthatja a játékait? Hogy ő is összepakolhatja, amit be akar vinni másnap? Hogy segíthet a terítésben, a vacsorakészítésben? Hogy rendet rakhat maga után? Hogy amivel már nem játszik, azt ő is visszateheti a helyére? Hogy önthet ő is az üvegébe friss vizet, tehet a táskájába zsebkendőt? Hogy vállalhat felelősséget azért, hogy készen van-e a leckéje, s kifaraghatja magának a ceruzáit? Hogy segíthet a házimunkában? Hogy etetheti a kisállatait? Hogy öntözheti a növényeket?...

És az eszedbe jutott, hogy esetleg neki (is) jó, ha megtanulja ezeket? Hogy szívesen segít, és boldog, ha ő lehet az asztalfelelős? Hogy boldog, ha úgy érzi, hogy ő is nagy, és tud, és kompetens? Hogy ha beleengeded ezekbe, bár előbb lassabb lesz minden, a lakás nem olyan tiszta, a növények kókadtabbak, de szép lassan ő is megtanulja! Te pedig kicsit rövidebb listákat írhatsz, olyan pontokkal, amikre kevesebb időt kell szánnod, s mégis kielégíted azt az alapvető anyai igényedet, hogy gondoskodni szeretnél Róla, Róluk. S akkor talán marad energiád másra is. Pihenni? Kertészkedni? Fodrászhoz menni? Naaa, mit csinálsz a felszabadult idővel? Mit csinálsz, ha kevesebb a bűntudat, s emiatt több az energiád? ;)



Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Segítség, nem alszik!


Nálatok is probléma az altatás? Esetleg éjjelente túl sokszor ébred a pici, s már az egész család teljesen kimerült? Érdemes mindent jól átgondolnod, hogy milyen okai lehetnek, mikortól áll fenn a helyzet, mert ezek a tényezők segítenek Neked abban, hogy a helyes megoldást találd meg. Ha jól átgondoltál mindent, s tudod, hogy honnan erednek a gondok, akkor bátran böngészd át tippjeimet, s próbáld ki őket. De előtte következzen néhány szempont, amit érdemes szem előtt tartanod.

1. Akkor vidd aludni, amikor fáradt. Minden babának van saját bioritmusa, így annak is megvan az ideje, amikor a legkönnyebben alszik el. Korábbi és későbbi altatás is célt téveszthet. Figyelembe kell venned, hogy a baba alvási-ébrenléti ciklusai nagyon sokat változnak az első 1-1,5 évben!

2. Az ember nem óramű pontossággal működik: ne görcsölj, ha nem percre pontosan ugyanakkor álmos gyermeked, de ez nem jelenti azt, hogy nem fontos a napirend! Itt is a ritmus számít, s nem a percek számolgatása.

3. Annyit várj el babádtól, amennyire képes! A kicsik más ritmus szerint alszanak, mint a felnőttek, s többször kerülnek abba az alvási fázisba, amiből könnyű megébredni, mint mi, így természetes, hogy többször ébrednek éjjel.

4. Az elalvás előtti rutin legyen mindig ugyanolyan, ugyanabban a sorrendben kövessék egymást a dolgok.

5. Minden gyerek megtanul elaludni és megtanulja átaludni is az éjszakákat, erre nem szükséges trenírozni őket, viszont segítheted a kicsit abban, hogy megtanítod ellazulni. Egészen kicsi babáknál ezt kezded tanítani az elalvás előtti rutin kialakításával, ami során már fokozatosan el lehet csendesedni. Elalvás előtt már ne legyenek olyan ingerek, amik ébren tartják figyelmét.

6. Lehet, hogy a nappali napirenden kell változtatnotok, pl. több friss levegő, több testkontaktus, kevesebb nappali alvás...

7. Ha változtatásra van szükség, azt mindig fokozatosan, türelmesen, lépésenként vezesd be! Vezess naplót a változásokról!

8. A legfontosabb: a babák nagyon különböznek! Te a saját babád jelzéseire hallgass, s mindeközben ne felejtsd el, hogy Te is a világon vagy, a megoldásnak olyannak kell lennie, ami Neked is megfelel és hosszútávon is elfogadható!

És most következzenek a tippek.

  • Lefekvés előtt szellőztess!
  • Vigyázz, hogy ne legyen túl meleg a szobában! 18-20 fok között kell megtalálnod a Nektek megfelelő hőmérsékletet!
  • Úgy öltöztesd éjszakára, hogy se túl melege ne legyen, de ne is fázzon. Sok baba és kisgyerek kitakarózik éjjel. Ha a te gyermeked is, akkor ennek megfelelően öltöztesd, nem baj, ha éjjel lerúgja a takaróját, feltéve, hogy nem fázik. Ne a kezén figyeld, hogy fázik-e, hanem a tarkóján!
  • Pici babánál segíthet az ellazulásban, ha alaposan bebugyolálod!
  • Ha nehéz ellazulni, segíthetnek illóolajok, levendulás készítmények, teák.
  • Segíts neki ellazulni babamasszázzsal!
  • Elalvás előtt dúdolj neki!
  • Add oda neki valamelyik ruhádat, pólódat, ami őrzi a varázslatos anyaillatodat!
  • Legyen sötét, maximum egy halvány jelzőfényt hagyj égve, hogy lásd, mi-hol van, amikor éjszaka megébred a kicsi, illetve ha már abba a korba kerül, hogy fél a sötéttől...
  • Altassa el a babáját, mackóját - közben ő is álomra szenderül...
  • Sok baba szereti a lágy ritmust, akár a visszaalvásban is segíthet nekik! De ez nem csak ringatás lehet, hanem egy óra ketyegése, vagy halk, lágy babazene is...
  • Lehet, hogy Apa jelenti a megoldást: ha estére már nagyon elnyűtt, feszült vagy, ha apa úgy érzi, túl keveset lehet a kicsivel, ha a pici könnyebben elalszik apa mellett - akár három legyet is üthettek egy csapásra!
  • Bújjatok össze, míg elalszik! 
  • Ha összebújással, ölben, cicin alszik el a pici, várj kb. 20 percet, míg mély álomba zuhan, s csak aztán tedd le! Ha a baba hajlik rá és Te is szeretnéd, érdemes megpróbálni, hogy ne szopi közben aludjon el, de a szopitól ellazulva, félálomban tedd a kiságyába, ha kell, maradj vele, míg teljesen elalszik.
  • Ha mindenkinek megfelel, aludjatok együtt! Az első hónapokban ez a legkézenfekvőbb megoldás, minden szempontból, ugyanakkor érdemes tudnod, hogy az együttalvás talán hosszú ideig az életetek része marad majd, viszont nyugodtan bízhatsz gyermeked autonómiára való törekvésében, ami akár magától is megoldhatja a dolgot - idővel.

Mik a Te tippjeid? Meséld el Te is történetedet, tapasztalataidat, hogy minél több édesanyának és családnak segíthessünk vele: Altatási szokások és tippek


Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Hiszti, hiszti, hiszti...


Hát, ez az a téma, amihez már megint mindenki ért, ami még talán nem lenne baj, de sajnos mindenki veszi magának a jogot és beleszól. Persze éppen akkor, amikor a gyerkőc a legjobb formáját hozza, ugye érted?
Na ezek azok a kommentek, amiket egyszerűen el kell engedned a füled mellett. 

Vegyük a boltos hisztiket.



A minap láttam a boltban egy anyukát, egy kisfiúval és egy nagyobb kislánnyal. A kisfiú keservesen sírt, valamit nem kapott meg. Az anyuka kedvesen nemet mondott,  megölelte, megsimogatta, majd mentek tovább. A gyerkőc még egy darabig üvöltött, aztán abbahagyta. A fizetésnél már együtt nevetgéltek.  Vajon mi lehet a titka? Hát egyrészt hiába voltak döbbent arcok, az anyuka teljesen kizárta a külvilágot, mintha csak ők lettek volna.

Rendben, tehát ne a külvilág nemtetszésére figyeljünk, s ne engedjük megingatni határozottságunkat. Oké, ez rendben is volna. De mit tehetsz még?

Elsőként vedd alapnak, hogy te vagy a felnőtt, s te fogod eldönteni, mit kaphat meg a gyerkőc, s mit nem, tehát ebből ne legyen lelkiismeret-furdalásod, bizonytalanságod. Az a helyzet, hogy ha már szükségszerűen egyenlőtlenség van a szülő-gyerek kapcsolatban, hát úgy a helyes, ha te vagy a főnök. Hidd el, a kicsinek is jót teszel, ha nem az ő vállaira teszed az irányítás és döntések súlyát, terhét! (Ez nem jelenti azt, hogy soha nem dönthet, mert fontos megtanulnia dönteni, de azt igen, hogy mindig figyelembe kell venni az életkorát, s annak megfelelően szabad csak döntés elé állítani!)

Tanítsd meg a kicsinek a szabályokat, adj a vásárlásnak és a többi kritikus helyzetnek egy keretet, amihez lehet igazodni, például csak a listán szereplő dolgokat vehetitek meg - de akkor tartsd be te is! Persze ebbe beleférhet, hogy ráírtok olyat is a listára, amit megkaphat a gyerkőc.

Próbáld megőrizni nyugalmadat, légy határozott, de ne ingerült! A kicsi érzi a lelkiállapotodat, nyugalmad rá is jó hatással van. A bánatát átérezve, egy ölelés, érintés, annak kifejezése, hogy megérted őt, szintén segítő számára.

Ha a kicsinek sikerült megnyugodnia, mindenképpen dicsérd meg: a pozitív megerősítés nagyon fontos!

Végül pedig akadnak játékok is, amiket bevethetsz:

- haditerv készítése: beszéljétek meg előre, hogy mi fog történni, milyen sorrendben, írjatok listát, rajzoljatok térképet, ahol a cél, az állomásokon a dolgok összeszedése után a fizetés vagy a kocsiba pakolás, a végén pacsizhattok, örülhettek a győzelemnek

- kincskeresés: a cél megtalálni mindent, ami a listán van, és a kosárba tenni; ez testvérekkel is remek móka lehet, a végén a nyertesek kiélvezhetik győzelmüket (akár mindegyikük nyerhet, ha mindent összegyűjtött!), s megkaphatják jutalmukat; jutalmuk pedig lehet bármilyen közös időtöltés, játszóterezés, focizás, legózás... sokkal nagyobb élmény, mint a nyalóka vagy a szelet csoki!

- anya segítője: ezt talán nem is kell magyarázni, viszont ez az egyik legmotiválóbb a kicsik számára, 3évesem mindig büszkén mondja, hogy "Mert ÉN vagyok az anyu, meg a mama SEGÍTŐJE! Ugye, anyu?" ;)


Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Az anya és gyermekének első, ideális találkozása

Napjaink kórházi gyakorlata kevéssé kedvez annak, hogy babánkkal való első találkozásunk anyaként olyan legyen, ahogy azt megálmodjuk, ahogy érzelmeink diktálják, s így aztán ideálisnak is kevéssé mondható. Pedig mennyit készülünk erre a napra! Általában már egy ideje vágyunk gyermekünkre, mielőtt megfoganna, de ha váratlanul lép az életünkbe, akkor is nagyjából 9 hónapon át készülünk a nagy találkozásra. 


Ennek az írásnak a motivációja egy kedves kliensem, aki megengedte, hogy elmeséljem e szempontból szülésélményét. Második gyermekével volt várandós, sokáig bizonytalan volt, hogy az első császármetszés után ez a gyermek természetes úton, vagy egy újabb császárral jön-e a világra, végül az utóbbi lett belőle. Túlhordással, a megadott napon, közvetlenül a kiírt időpont előtt a ctg által regisztrált, de az anya által még nem érzett fájásokkal indultak a műtőbe. Az anya megbékélt a helyzettel, nyugodt volt, felkészült rá, a babájával is "megbeszélte", és megnyugtatta a visszajelzés, hogy már a babája is készen áll az útra. A műtőben is minden rendben, nyugalomban zajlott. A baba megszületett. Az anya szívverése felgyorsult, pedig fizikailag minden rendben zajlott. Az egyik orvos próbálta megnyugtatni: "Minden rendben van, a baba is jól van, gyönyörű, egészséges." Az anya azt felelte, hogy rendben, s nagyon igyekezett nyugodtan lélegezni. Nem idegeskedett a műtét miatt, s az eszével tudta, hogy a baba is jól van, de a műszerek mégis tovább csörömpöltek. A szívverése akkor csillapodott, amikor a kicsit az arcához tették, s végleg akkor "simult el minden", amikor végre együtt lehetett vele. 

Hiába tudta az eszével, hogy minden rendben, a lelke és a teste mind azt jelezte, hogy baj van, míg a gyermeket meg nem kapta. És ez csak az anya oldala. A kicsiről még nem is beszéltünk... Aki szerencsés esetben apával van "szőr-kontaktusban" :), míg anya is erre alkalmas állapotban lesz. 



Tudományosan bizonyították, kutatásokkal támasztották alá, hogy milyennek kell(ene) lennie az ideális első találkozásnak:

Az újszülöttet az anya hasára teszik, bőr-bőr kontaktusban, a baba születését követően, azonnal, meztelenül, legalább egy órára. Orr-garat leszívás csak indokolt esetben történhet, minden nem sürgős kórházi rutint el kell halasztani! A kicsit alaposan szárazra törlik, előmelegített, testhez simuló anyaggal takarják be, az anyjával együtt.
A segítők segítenek - ha szükséges - az első szoptatásban (az erőszakos mellre tétel gátolja a baba keresőreflexét, és kedvezőtlenül hat a baba későbbi szopási viselkedésére!).


Császármetszés után a szoptatás megkezdése ugyan késhet, de a bőr-bőr kontaktus megvalósulhat annak minden pozitív hatásával. Az egyórás halasztott bőrkontaktust nekik is biztosítani kell(ene)!

Az első találkozás meghatározó része lesz szülés-élményednek, beszélj róla orvosoddal, szülésznőddel, segítőiddel!



Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis