Igény szerint, de meddig?

Amikor megszületik a baba, az újdonsült édesanya minden idegszálával az igényeire hangolódik, igyekszik kitalálni érzéseit, vágyait, a baba igényei szerint alakítja a napirendet, igény szerint szoptat, altat, s saját életét, saját igényeit is a baba igényeihez igazítja.

A baba persze napról napra nő, lassan már nem is baba, s az igényei is változnak. S Te továbbra is igény szerint gondoskodsz róla. Fejben tartod az apróságokat. Mindig azon igyekszel, hogy kitaláld a kívánságait, s teljesítsd is őket (ha ez nem sikerül, Téged jobban megvisel, mint őt). Beugrasz munka után még a boltba, friss eperért, mert tegnap úgy megkívánta. Megjegyzed, hogy miket szeretne magával vinni másnap az oviba, s össze is készíted, hogy reggel már ne menjen vele az idő. Te futsz a zoknival hozzá, öltözteted át negyedszerre is, mert mégsem tetszik neki. Elpakolsz utána, hogy másnap újra lehessen játszani, újra szét lehessen pakolni. Előkészíted a festéket, ecsetet, ceruzát - mi is kellhet még? -, hogy este jusson még idő erre is. A mosogatógépből vagy a szárogatóról már el se pakolod a tiszta edényt, mehet rögtön az asztalra, aztán újra vissza. Kimosod, kivasalod másnapra a kedvenc szoknyáját. Fejben tartod, hogy melyik játékát hol lehet megtalálni a lakásban. Figyelsz arra, hogy mindig a kedvenceiből csomagolj a suliba, hogy legyen nála friss víz, elég zsebkendő. Mint az őrült rohansz, hogy odaérj az edzésre. Megeteted, rendben tartod a háziállatait. Összeszervezed a programokat, megszervezed a nyarat. Megszervezed a legjobb szülinapi bulit, megsütöd a kedvenc sütijét. Felveszed a kedvenc meséjét, átnézed a leckéjét, kifaragod a ceruzáit... És még rengeteg mást is megteszel Érte, Értük.


Ha valami elmarad, ha nem sikerült, ha lemaradt a listádról, hát bűntudatod van. Ha elcsúszol a házimunkával, s a ház porcicás romokban áll, bűntudatod van. Ha az oviban maradt az egyik játék, nem hoztátok haza, bűntudatod van. Ha teljesíthetetlenül sok a feladat és nagy a feszültség, s emiatt fogytán a türelmed, bűntudatod van.

De eszedbe jutott az, hogy mindez talán tényleg sok? 


Hogy ő is megjegyezheti, mit-hova tett és rendben tarthatja a játékait? Hogy ő is összepakolhatja, amit be akar vinni másnap? Hogy segíthet a terítésben, a vacsorakészítésben? Hogy rendet rakhat maga után? Hogy amivel már nem játszik, azt ő is visszateheti a helyére? Hogy önthet ő is az üvegébe friss vizet, tehet a táskájába zsebkendőt? Hogy vállalhat felelősséget azért, hogy készen van-e a leckéje, s kifaraghatja magának a ceruzáit? Hogy segíthet a házimunkában? Hogy etetheti a kisállatait? Hogy öntözheti a növényeket?...

És az eszedbe jutott, hogy esetleg neki (is) jó, ha megtanulja ezeket? Hogy szívesen segít, és boldog, ha ő lehet az asztalfelelős? Hogy boldog, ha úgy érzi, hogy ő is nagy, és tud, és kompetens? Hogy ha beleengeded ezekbe, bár előbb lassabb lesz minden, a lakás nem olyan tiszta, a növények kókadtabbak, de szép lassan ő is megtanulja! Te pedig kicsit rövidebb listákat írhatsz, olyan pontokkal, amikre kevesebb időt kell szánnod, s mégis kielégíted azt az alapvető anyai igényedet, hogy gondoskodni szeretnél Róla, Róluk. S akkor talán marad energiád másra is. Pihenni? Kertészkedni? Fodrászhoz menni? Naaa, mit csinálsz a felszabadult idővel? Mit csinálsz, ha kevesebb a bűntudat, s emiatt több az energiád? ;)



Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése