"Most vagyunk 3 hónaposak, de már nő a fogunk!" - Tényleg? NEKED is? :)

"Most vagyunk 3 hónaposak, de már nő a fogunk!" - Tényleg? NEKED is?! :)


Az anyukák gyakran beszélnek többesszámban, előfordul, hogy már a várandósság alatt, jellemzően azonban a baba megszületésétől kezdve. A "ma nagyot sétáltunk"-nál nincs ebben különösebben semmi meglepő (noha a baba nyilván nem sétált - mégis, ezen nem szokás fennakadni), de a "ma kétszer kakiltunk és hat pisis pelusunk is volt" mondatot már akad olyan, aki furcsállja. Sokan egyenesen megdöbbennek rajta, néha egyes édesanyák sem tudják elfogadni ezt a beszédmódot, nemhogy használni, s megütköznek a többesszámban beszélő kismama-társaikon. Máskor viszont az érdeklődők is így kérdeznek: "Fürödtetek már?".

Mi ez a többesszám és most már mindig így marad? Hol marad az én és a te? És hogy lehet, hogy csak ritkán szokás ezt félreérteni? Többnyire nem hiszik a hallgatók,  hogy az újszülött baba az anyukáját kézen fogva sétált, s azt sem szokták gondolni, hogy anyukának is hat pisi pelusa volt aznap, a kakiról már nem is beszélve. :)

A többesszám nem egyesek bosszantására születik, így kár is lenne piszkálni azokat, akik használják. A többesszám jelentése az anya-baba kapcsolatban az erős együttlétezés, összefonódás, ami kettejük korai kapcsolatát jellemzi. 



Akad olyan, aki azt gondolja, ez a beszédmód az apák bosszantását szolgáló, vagy legalábbis arra kiválóan alkalmas, ami kizárja az apákat a szoros anya-baba kapcsolatból, más félelmek alapján azért helytelen, mert attól tartanak, hogy ez végérvényesen rögzül, s még a gyerkőc kamaszkorában is megmarad. Én hallottam már apát is így beszélni, és azt sem gondolnám, hogy ilyen ördögi terveken agyalnak a frissen szült édesanyák, van ennél fontosabb és jobb dolguk is. Viszont azt nagy bajnak tartom, ha ez a gondolat az éppen (újjá)születő családban bárki fejében megfogan: a szülőpár tagjai ne legyenek egymás ellenségei, ez nem verseny, s egy ilyen gondolatnak csak vesztesei lehetnek. 

S hogy valami biztatót is írjak, s egyben a második aggályra is reagáljak, azt kell mondanom, hogy ez a beszédmód elmúlik. Szépen, fokozatosan, éppen úgy, ahogy a gyermek szépen lassan távolodik, s az anya szépen, apránként tanulja elengedni őt. Így aztán az óvodás évek kezdetével el is tűnik. 


Most kapaszkodjatok meg, mert később még előjöhet: az iskolakezdésnél például gyakori, hogy átmenetileg újra felüti fejét, s az új élethez, új szabályokhoz, rendszerhez való alkalmazkodással ismét feledésbe merül. Iskolaváltásnál, egyetem elkezdésénél, házasságkötésnél már nem kell rá számítani. ;)




Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése