Akkor mostantól "csak" anya lehetek?

Akkor mostantól "csak" anya lehetek?



Szerepeink összeegyeztetése nem könnyű feladat, de nem az már anyává válásunk előtt sem. Az anyává válással viszont gyakran felmerülő kérdés, hogy akkor mostantól már csak anya lehetek? Bocsánatot kell kérnem előre, ha pihenni vagy sportolni szeretnék? Rossz anya vagyok, ha a fontos tárgyalásra akkor is elmegyek, ha beteg a gyerekem?

Legyünk őszinték. Néha nehéz mindent összeegyeztetni. Valóban, ha több feladat, szerep a miénk, akkor bizony előfordul, hogy jobban kell szerveznünk az időt, s az is előfordulhat, hogy késleltetnünk kell a vágyainkat - de mindkettő előfordult akkor is, amikor nem voltunk édesanyák, így nem ekkor találkozunk ezekkel először. A legnehezebb az, ha nincs, vagy nehezen megszervezhető vagy elérhető a segítség, az a személy, aki helyettesíteni fog minket, de nagyon fontos, hogy legyen ilyen. Mert a válaszom a fentire, hogy nem. Nem csupán nem kell, de nem is szabad "csak" anyának lenned.

És most nem feltétlenül erre gondolok:


:)

Inkább gondolok arra, hogy igen, ha dolgozni kell, mert ugyebár minden pénzbe kerül, vagy karriert szeretnél építeni - s az utóbbi is kell! vegyük észre, hiszen ha karriert szeretnél építeni, akkor azt belső indíttatásból teszed, s ezért meg kell tenned önmagadért -, 


akkor bizony dolgozni kell. Ha beteg is a gyereked, s neked el kell menned életed tárgyalására, vagy egyszerűen pénzt kell keresned, nem szabad hogy emiatt bűntudat gyötörjön. (Persze szervezd meg, hogy legyen, aki gondoskodik távollétedben a gyermekedről!)

Ha életed párjával szeretnél időt együtt tölteni, de a gyerek sírdogál utánad: mégse ezen bánkódj, hanem menj és érezzétek jól magatokat! Beszélgessetek "felnőtt témákról", de ez ha lehet, ne a gyerek legyen (vagy legalább ne csak az).





Ha sportolásra van szükséged, sportolj!




Ha egy táncos estére vágysz, akár a barátnőiddel, ne habozz!





Ha a csend hiányzik, akkor azt szervezd meg magadnak!





Miket is beszélek? - kérdezed. Nyugalom, nem gurult el a gyógyszerem, csak szeretnélek emlékeztetni arra a nőre, aki a gyerekeid előtt voltál. Mert a gyerekvállalással nem lemondanod kellene róla, hanem teljesebbé tenned. Nem kell, hogy ez egy kivonás legyen, legyen inkább összeadás: több lehetsz általa, nem kevesebb. Igen, tudom, nagyon nehéz megszervezni, esetleg félsz, hogy mit gondolnak rólad mások, vagy szinte egyáltalán nincs segítséged... Mégis meg kell tenned magadért. És a babádért! Ő tőled tanul, téged figyel, nem jobb, ha egy teljes, boldog anyát lát mintának, aki az áttáncolt éjszaka után feltöltődve ezerszer türelmesebb, aki a tárgyalás után milliószor elégedettebb, aki az élete párjával töltött délután vagy este után sokkal kiegyensúlyozottabb? A gyereknek nem az kell, hogy feláldozd magadat érte - ez egy nagy félreértés. Az kell neki, hogy amikor vele vagy, akkor jól legyél vele, hogy valóban vele légy.

Nem arra buzdítalak, hogy kezdj el tombolni, bulizni, mint kamaszként, hisz felnőttek vagyunk. Arra buzdítalak, hogy találd meg az egyensúlyodat, hogy fedezd fel, mi az, ami még nagyon fontos - a gyermeked és az anyaságod mellett -, és szánj rá időt és energiát. Arra kérlek, ne feledkezz meg önmagadról! Önmagadért, a gyerekért, a párodért, a családodért.




Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése