Nevelés kicsiknél?! 2. Következetesség

Nem egyszer fordultak már hozzám azzal édesanyák, hogy az a gond, hogy nem tudnak következetesek lenni csemetéjükkel, vagy éppen rendszeresen ezt vágja a fejükhöz a párjuk/anyósuk/nagyszülők/barátok, amikor úgy tűnik, valamiben éppen kudarcot vallanak, vagy csak épp nem megy úgy, ahogy szeretnék. 

Na most gyorsan túllépek azon, hogy amikor valaki azt éli meg, hogy kudarcot vallott, nem éppen segítő a segítőnek álcázott negatív kritika, és rámutatok egy jelentős tévedésre a következetességgel kapcsolatban:

Ugye rémlik, hogy van olyan, amikor ugyanazon a dolgon egyszer jót mulatunk, máskor viszont ugyanaz az őrületbe kerget minket?

Vegyük például a füléig maszatos csemeténket, akit olyan cukinak és ennivalónak találunk, hogy teleposztoljuk a róla készült képekkel a facebook-falunkat...

Ő itt az én kisebbik csemetém :) (Jusztné Vincze Szabina, perinatális szaktanácsadó, édesanya)

 Aztán ugyanez az összekent cuki pofi és kivehetetlen foltokkal teli body (például mert ez volt az utolsó tiszta, s most ennek is napokig áznia kell, hogy kijöjjenek a foltok...) egyszerűen az őrületbe kerget minket egy másik napon, egy másik hangulatban, egy másik helyen vagy másik napszakban.

Hogy lehet ez?

Ha véletlenül marad annyi energiánk a nap végén, hogy átgondoljuk a történteket, vagy támogató környezetünk tartja nekünk a tükröt, elkezdünk rágódni azon, hogy most akkor elég jó anyák vagyunk, mert hisz mit tanítunk a babánknak, most szegény maszatolhat vagy sem, elbizonytalanítjuk abban, hogy mit szabad és mit nem? És különben is, akkor most biztassuk önálló evésre (maszatolásra) vagy inkább majd megtanul kamaszkorában, engedjük tapasztalatokat szerezni vagy etessük meg gyorsan, könnyedén... (már ha sikerül az utóbbi is...)

Nyugalom! A következetlenség ebben az értelemben nemcsak normális, hanem szükségszerű (de nem érinti persze azokat az általános, és lelkiállapotunktól független szabályokat, minthogy nem ugrunk ki az ablakból, és nem iszunk a WC-csészéből...). Szükségszerű, mert mi magunk nem vagyunk mindig ugyanabban az állapotban, s így egyszer több, máskor viszont kevesebb dolog fogadható el számunkra. Szükségszerű, mert gyermekünk sincs mindig ugyanabban az állapotban, például ha nem aludt rendesen éjjel, fogzik, front jön stb., előfordulhat, hogy többet nézünk el neki, vagy a nap végére éppen kevesebbet, ha már zsinórban lógnak az idegeink... És lehet, hogy ami otthonunk békéjében teljesen rendben van, az például - a maszatolós példánál maradva - egy étteremben nem elfogadható számunkra.

Ha mindezekkel tisztában vagyunk, s értjük, s átérezzük a fentieket, felmenthetjük magunkat némi felesleges bűntudat alól, s kevesebb stresszforrással kisimultabb és jobb édesanyák lehetünk. 

Hajrá! ;)


Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése