Annyi cikk és kép jött szembe velem az utóbbi időben az interneten arról, hogy ma Magyarországon nem udvariasak, s mégannyira sem előzékenyek a kismamákkal az emberek; hogy még a helyét sem adja át senki a buszon, villamoson - önkéntelenül is arra gondoltam, hogy ha százszor is elolvassuk ugyanazt a hírt, egy idő után nem válik elfogadottabbá a dolog? Hiszen ha mindenki így viselkedik, akkor ez a norma, nem? A rossz példa ragadós. Vajon a jó példa is ragadós lehet?
Nemrég jött világra harmadik gyermekem, s elég intenzíven élnek bennem az élmények. Igen, arról is, ahogy az emberek bántak velem, míg várandós voltam, s most, mikor babával a karomon rohangálok.
Várandósan, két gyerkőccel magam körül, a púposra pakolt bevásárlókocsiból segített egy nő kipakolni.
Máskor a pénztáros külön rendezgette nekem egy zacskóba az apróságokat, hogy könnyebben és gyorsabban boldoguljak a halommal.
Volt, hogy a biztonsági őr tolta a kocsihoz a kosaramat és segített berakosgatni a táskákat.
Babával a kezemen , legutóbb, mikor egy zacskó keksz is kiszakadt a kezemben, egy férfi jött segíteni, bepakolni a táskákba, az autóhoz cipelni őket, még a csomagtartóban is elrendezgette.
A gyógyszertáros felajánlotta, hogy bármikor hívjam őt, ha kérdésem van, tudja, nehezek az első hetek a babával - ekkor épp egy gyerkőc sem volt velem, csak a vásárlásból tudta, hogy kismama vagyok.
Az egyik szomszédom megadta a számát, hogy hívjam, ha segítségre van szükségem, tudja, hogy nem könnyű három gyerekkel mindent megoldani.
És ezek csak az emlékezetesebbek voltak... Sokan segítettek, sokan voltak figyelmesek, sokan gratuláltak, érdeklődtek. Én nem érzem úgy, hogy egy rideg, érzéketlen ország a miénk!
Fontos, hogy mire irányítjuk a fókuszt: vegyük észre, amikor a fentiek történnek velünk, s ne habozzunk ezeket is megosztani! Legyen a jó példa is ragadós! Legyen ma Magyarországon is jó kismamának lenni! Ti is tehettek érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése