Hová tűntek a virgácsok?!

Emlékszem, hogy amikor én voltam gyerek, a szép mikulás-csomag állandó tartozéka volt a virgács. De már nem is tudom, mióta, nem látok/találok sehol! Vajon hová tűntek a virgácsok? Oda, ahová eltűnt az az egészséges énkép is, hogy bizony jó is és rossz is van bennem? Az az énkép, ami szerint nincs vége a világnak, ha rosszul viselkedtem, ha hibáztam, ha elrontottam, mert ez is része az életnek, s részem nekem is. Nem emlékszem, hogy sírtam volna a virgács miatt, inkább huncutul nevetgéltünk arra a kérdésre, hogy "Kaptál virgácsot?". A mai gyerek többsége szinte nem is tudja, mi fán terem a virgács. Talán már azt sem tudja, hogy mi fán terem a rosszaság? Ó dehogynem, s reméljük, szívből reméljük, hogy nem kell megtagadniuk soha, hisz az is a lényük része, s mindenkinek tudnia kell elfogadással tekinteni magára, az érzéseire, gondolataira, viselkedésére. (Ez persze nem jelenti, hogy ne fejlődhetne pozitív irányba! De jelenti, hogy senki sem tökéletes.) Remélem, hogy gyerekeink, miközben annyit erősítjük önbecsülésüket, dicsérjük őket, megőrzik magukban a hitet, hogy szabad nekik "rossz"-nak is lenni. Hogy szabad nekik embernek lenni. Ahogy az én fiam vágta rá tegnap: "Én jó gyerek vagyok, csak szeretek huncutkodni!". 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése