Korai anya-gyerek kapcsolat: csecsemővonások, kötődés, Freud és Bowlby

 A korai időszakban az újszülött külseje, a csecsemővonások nagyon fontos szerepet játszanak. Lorenz eredetileg állatoknál figyelte meg ezeket a vonásokat, s „babaszerűség”-nek nevezte. Megfigyelte, hogy ezek vonzzák a felnőtteket és gondozó viselkedést váltanak ki belőlük. Fullard és Rieling ezt a vonzalmat vizsgálták kísérletükben, amelyben arról kérdezték a vizsgálati személyeket, hogy két összetartozó, egy felnőttet és egy kölyköt ábrázoló kép közül melyik tetszik nekik jobban. Néhány kép állatokat, mások embereket ábrázoltak. Az eredmények szerint a lányok preferenciája 12 és 14 éves koruk között, a fiúké 14 és 16 év között eltolódott a kölykök irányába, ami egybeesik mindkét nemnél azzal az életkorral, amikor átesnek azokon az élettani változásokon, melyek képessé teszik őket az utódnemzésre.

Kezdetben korai kötődésről (early bonding) beszélhetünk, s ennek nyomán alakul ki a ragaszkodás (attachement). A korai kötődést befolyásoló tényezők többek között a gondozó attitűdje, a születés utáni pillanatok, a csecsemő temperamentuma, a csecsemő sírása és mosolya (szociális, differenciált mosoly), a csecsemővonások, a szemkontaktus és a reflexek.

Az 1950-es évek végéig a gyermeknek az anyához való ragaszkodását az érdekszeretet elmélettel magyarázták, amely szerint a gyermek ahhoz kötődik, aki enni ad neki. Ahogy Freud fogalmazott: „A szeretet eredete a táplálkozás kielégített szükségletéhez kötődésben van.”. Freud legfontosabbnak a felnőttkori kapcsolatok szempontjából az anyához való kötődést tartotta, úgy gondolta, hogy ez a kapcsolat képezi majd a későbbi párkapcsolatok alapjait is. A freudi pszichoanalízis mellett a behaviorista tanulás elmélet is az érdekszeretetet vallja, de ennek keretében drive-redukcióról, illetve másodlagos megerősítésről beszélhetünk. Az elsődleges megerősítő a táplálék, a másodlagos az anya személye.Az érdekszeretet elmélettel összefüggésben több állatkísérletet is végeztek. Harlow kismajmokkal végzett kísérletei szerint például fontosabb az érintés és a melegség, mint a táplálék. Ezekben a kísérletekben rézuszmajmokat születésük után pár órával elválasztottak az anyjuktól, s drótanyával és/vagy szőranyával tették őket egy ketrecbe. A kismajmok még akkor is a szőranyán csimpaszkodtak többet, ha a szopótartályt a drótanyán helyezték el, mert miután jóllaktak, visszamásztak a szőranyára. Ha ijesztő dolgot tettek be melléjük a ketrecbe, a kismajmok a szőranyába csimpaszkodtak. A kísérlet alapján azt mondhatjuk, hogy az anya-gyerek kapcsolatnak mindenképpen fontos eleme a testi közelség és a biztonságérzet – természetesen a táplálás mellett. Lorenz imprintinggel kapcsolatos kísérletei is azt az eredményt adták, hogy némely állat olyan személyhez, sőt, akár mozgó tárgyhoz is képes ragaszkodni, aki soha nem táplálta, csupán először őt pillantotta meg a szenzitív periódusban. Shaffer és Emerson skót csecsemők vizsgálatakor azt az eredményt kapták, hogy a gyermekek egy része éppen úgy, vagy akár jobban kötődik olyan személyekhez, akik szinte soha sem etették őket (pl. az apához), mint azokhoz, akik nap mint nap gondoskodnak róluk. Következtetéseik szerint a gyermek ahhoz fog a legjobban kötődni, aki a legérzékenyebben reagál rá, és a legtöbb ingert nyújtja neki.

Bowlby „szerint az anyai szeretet olyan fontos a mentális egészséghez, mint a vitaminok és a fehérjék a fizikai egészséghez”. A kötődési kapcsolat az első életév során alakul ki, a gondozóval folytatott interakcióksorán. Az anyával való kapcsolat minden későbbi szociális kapcsolat mintája, mivel a gyermek ebben a kapcsolatban tanulja meg, hogy mit várhat másoktól, s neki mit kell adnia, nyújtania. Bowlby elmélete szerint a kötődési viselkedés velünkszületett, amely elősegíti a közelséget és a kontaktust a kötődési személlyel; nagyon fontos a szülőnek a válaszkészsége erre a viselkedésre; továbbá a gyermek életének korai szakaszában létezik egy kritikus szakasz, amikor ennek a kötődésnek ki kell alakulnia. A kötődés Bowlby szerint önálló motivációs-viselkedési rendszer, nem támaszkodik más alapvető szükséglet kielégítésére.

Bowlby szerint, míg egyes viselkedéses rendszerek a kötődési viselkedéses rendszer aktiválódásának irányába hatnak, addig vannak vele versengő rendszerek is, mint például az explorációs viselkedések. A gyermek két, különböző információt figyel: a veszély jeleit és a kötődési személy elérhetőségét, ami a tőle való fizikai távolságot és a válaszkészségét is magában foglalja. Ha a környezet nem fenyegető, akkor a gyermek biztonságban érzi magát, nyugodtan explorál, és a kötődési személy csak mint biztonságos bázis van jelen. Ha a környezet megváltozik, akkor a gyerek közelebb megy az anyához. Bowlby szerint ez a rendszer epizodikusan működik.Ainsworth és munkatársai az „idegen helyzet” kísérletben vizsgálták a fenti feltételezéseket, melynek eredményeképpen a biztonságosan kötődő, az elkerülő és az ellenálló gyermekek csoportját különböztették meg, s megközelítésük folyamatosan aktív rendszert feltételez. Main és Solomon egy negyedik kategóriát javasoltak a fenti három mellé, melyet rendezetlennek (dezorganizáltnak) neveztek. Ezeket a kategóriákat a gyermekek viselkedése alapján határozták meg. Ainsworth és munkatársai feltételezték elsőként azt, hogy a kötődési viselkedésben megmutatkozó különbségeket a korai anya-gyermek interakciók minőségében és a gondozói szenzitivitásbanmeglévő különbségek okozzák. Kimutatták, hogy a csecsemő jelzéseire adott megfelelő intenzitású és időzítésű, a gyermek által kiszámítható, szenzitív gondozói válaszadás vezet az optimális, biztonságos kötődés kialakulásához (az anyák mind a négy vizsgált dimenzión - szenzitivitás, elfogadás/elutasítás, kooperáció, pszichológiai elérhetőség - magas értékkel rendelkeztek). A bizonytalan-elkerülő kötődés hátterében a csecsemő jelzéseit figyelmen kívül hagyó, elutasító vagy elhanyagoló, a bizonytalan-rezisztens kötődés hátterében pedig a gyermek számára nem bejósolható, következetlen szenzitivitású gondozás állt. 

Mai felfogásunk szerint a kötődés egyfajta belső munkamodell kialakulását jelenti a csecsemő elméjében arról, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz az emberek. Megalkotják a „szeretet elméletét”. Szerencsés esetben a szeretetét, hiszen az elmélet és a tapasztalat viszonya kétirányú: ha gyakran bántak durván a gyermekkel azok, akikhez támogatásért fordult volna, akkor hasonló bánásmódot fog elvárni másoktól is, sőt, viselkedésüket már ezen elvárás szerint értelmezi. Szerencsére a modell rugalmas. Még a sokat bántalmazott gyerekek is megmenekülhetnek a (komolyabb) lelki károsodástól, ha van olyan személy a környezetükben, akihez pozitívan kötődhetnek. 

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

google.com/+PerinatalisHu1