Mit NE mondjunk a kisgyerekes szülőknek? A legszebb karácsonyi ajándék!

Az ünnepek közelednek, s legtöbben találkozunk ilyenkor közeli és távolabbi családtagjainkkal, barátainkkal. Hogy tényleg békességben és boldogságban teljenek ezek a napok, nem árt néhány dologra odafigyelni.

A facebookon (Perinatális Tanácsadás, perinatalis.hu) megosztott egyik babaszobás cikk (Kilenc mondat, amit a kisbabás szülők nem akarnak hallani) 9 olyan mondatot gyűjtött össze, amiket jobb elkerülnie a vendégseregnek:

"Búcsút mondhatsz az alvásnak"

"Ezt nem jól csinálod"

"Az én kisfiam mindig átaludta az éjszakákat"

"Élvezd minden percét, ez a legszebb időszak"

"Ugyan, ne aggódj minden apróság miatt"

"Olyan fáradtnak nézel ki"

"Nyugodtan hagyd sírni a babát"

"Adj inkább tápszert a babának, akkor majd többet alszik"

Nagyon kíváncsi voltam, hogy Ti mit gondoltok erről. Mi az, ami igazán bántó, sértő, mi az, amit Ti tényleg nem akartok hallani. Erről kérdeztelek Titeket. Az eredmények igazán érdekesen alakultak.

Amit Ti nem akartok hallani:

"Hagyd sírni!"

"Túl sokat van kézben!"

"Túlságosan kötődik hozzád!"

"Nem fogsz tudni tőle semmit csinálni!"

"Hagyd, majd így megtanulja...!"

A válaszaitok alapján a legrosszabb mondatok, amiket Nektek mondhatnak, azok a kötődésbe, a korai anya-gyerek kapcsolatotokba kívánnak beavatkozni, és ez nem véletlen, hiszen ez az, ami az anyák számára az egyik legfontosabb dolog, s épp elég önkritikával, aggodalommal és lelkiismeret-furdalással szembesül az ezt övező kérdésekben, külső ráadás nélkül is. Kedves rokonok, barátok, hát ne tegyetek rá erre még egy lapáttal!

Ma Magyarországon mindenki ért(eni vél) a sporthoz, politikához és a GYERMEKNEVELÉSHEZ, pedig sajnos a kéretlen megmondások nemhogy segítenek, de ártanak, ráadásul elrontják a nagy családi/baráti együttlét örömét. Higgyetek abban, hogy ha a szülőknek segítségre van szükségük, biztosan kérni fognak, akár tőletek, akár szakembertől - így nem a ti feladatotok vagy jogkörötök, hogy megmondjátok Nekik, hogyan neveljék, gondozzák gyermeküket!

A legszebb ajándék, amit egymásnak adhattok, hogy - bármily jó szándékból fakadjon is - kritika, kioktatás, beleszólás, kéretlen tanácsadás helyett elfogadjátok és támogatjátok egymást, hogy mindannyian megtalálhassuk és végigjárhassuk saját utunkat! Bízzunk egymásban!

 

 

Kiegészítés a "mikor szólhatunk/avatkozhatunk bele" kérdéskörhöz: A gyermek veszélyeztetettsége esetén - ami nem keverendő össze a fent részletezett esetekkel -, sem családi/baráti tanácsadás, hanem kompetens külső segítség (védőnő, háziorvos, gyámügy) szükséges!

 

 

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

google.com/+PerinatalisHu1

Mit mondjunk a "Rossz vagy!" és társai helyett?

"Rossz vagy!" "Gonosz vagy!" "Szófogadatlan vagy!" Az ilyen és hasonló minősítések biztosan nem a legszerencsésebbek, s mindannyian tudjuk, hogy jó lenne elkerülni őket. Mégis: tegyétek a szívetekre a kezeteket, s gondoljátok át, tuti biztos, hogy soha nem fogod és soha nem is mondtad ezt vagy hasonlót gyermekednek?  

Nemrég olvastam egy cikket, s facebook oldalaimon (Perinatális Tanácsadás, perinatalis.hu) meg is osztottam. A cikk arról szólt, hogy ne minősítsük a gyerekünket, hogy vigyázzunk arra, hogy saját indulatainkat ne így, azaz ne a gyerek(ek) megbélyegzésével vezessük le. Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogyan helyes viselkedni bizonyos helyzetekben, azaz kínáljunk alternatívát, tanítsunk társadalmilag elfogadott módokat nekik, ahogy indulataikat és igényeiket kifejezhetik. Továbbá arra biztat, hogy értsük meg a gyerek mögöttes szándékait, igényeit, amik a cselekvésre indították. Mindezek nagyon értékes gondolatok és tanácsok, jómagam is alkalmazom, mind a saját gyerekeimnél, mind a perinatális konzultáció keretében és szemléletében. Épp ezért valójában nem vitatkozni, hanem kiegészíteni szeretném.

Ugyanis ami nem életszerű számomra a cikkben, az az, hogy a "Hogy te milyen gonosz vagy!" konkrét anyai megnyilvánulás helyett a javaslat egy 3 soros cirkalmas magyarázat volt. Egyszerűen fantasztikus, ha ezt sikerül alkalmazni, s a gyerek is képes befogadni, de vannak helyzetek, pillanatok, állapotok, amelyekben ez egyszerűen nem megy, nem lehetséges. Az ok nagyon sokféle lehet, akár a kapacitás hiánya (pl. egyszerre két vagy több gyerekkel kell foglalkozni), akár a gyerek(ek) figyelmi és aktuális befogadó képességének korlátjai (pl. tudjátok, amikor bár hallja, de az értelméig nem jut el), akár az anya aktuális állapota (pl. mert ő is ember, s az egész napos otthoni vagy munkahelyi munka után már nincs extra kapacitása erre), ráadásul egyszerre több ok is fennállhat. Persze az anya nem így gondolja át akkor és ott, de mindez mégis a fejében van, ezért néha így, néha úgy sikerül (ha ezt furcsállod, olvasd el a következetességről szóló cikkemet!). 

Amit hiányolok, hogy a cikk ezeket a szempontokat nem veszi figyelembe, s a hirtelen "Rossz vagy!" mondatot kiejtett anyukák magukra maradnak, mint tökéletlen anyukák, akik (már megint) nem jól csináltak valamit, de ugyanakkor a javasolt módszer nem volt alkalmazható. Így aztán anyuka a saját eszközét elveszítve, egy új, de bizonyos helyzetekben használhatatlan módszerrel a kezében, s jó nagy adag bűntudattal a lelkében ott marad, hogy legközelebb fogalma se legyen arról, hogy mit is mondjon. Aztán kezdődik a "nyúlok érte-de nem fogom" meg játszma, amiről már írtam korábban.

Szóval "szuper", de mit lehet ilyenkor tenni? Először is: igen, Te sem vagy tökéletes anya (nyugi, én sem!), mert olyan gyakorlatilag nem létezik, jó, ha ezzel szembenézel és elfogadod. Másodszor: ha akkor és ott nem lehet megmagyarázni valamit, akármi miatt, de a gyermek elég idős már ahhoz, hogy emlékezzen, akkor később is beszélhetünk vele a történtekről; akár bocsánatot is kérhetünk, ha ott nem jót vagy nem jól mondtunk, s akár a saját indulatainkat is elmagyarázhatjuk. Végül pedig: nem az a baj, hogy nem mindig magyarázunk meg mindent részletesen, hanem az, hogy címkézünk. Milyen rossz pl. nekünk azt hallani, hogy "De lusta vagy (pl. mert miért nem vasalsz? - egyébként NE vasaljatok! :D )! Nah, mindenki másnak ugyanígy rossz ezt hallani. A gyereknek is. Így inkább ítélkezés és címkék nélkül mondjuk egyszerűen, hogy "Nem szabad!" - sokszor a legegyszerűbb mód a legjobb, nem kell mindig mindent túlbonyolítani!

Érdemes a témákat aztán alkalomadtán elővenni, tapasztalataim szerint bár azt hisszük nem, de már az egész kicsik is sokat megértenek abból, amit mondunk. Ha pedig ezt még egy mesébe is tudjuk ágyazni, ami pl. Pisti királyfiról vagy Andika hercegnőről, azaz a gyerekünkről szól, már sokat tettünk azért, hogy tanítsunk szemünk fényének újra valami fontosat. Persze az lehet, hogy sokszor kell majd elmesélnünk, s hogy ettől kezdve népszerűek lesznek a Pist királyfiról vagy az Andika hercegnőről szóló mesék. :) Ha így is lesz, ennek csak örüljünk, s használjuk ki, mesélhetünk így a születésükről, "kiskorukról", a problémákról... Csak a képzeletünk szabhat határt... :) ;)

Jusztné Vincze Szabina, perinatális szaktanácsadó, édesanya

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

google.com/+PerinatalisHu1

Bölcsibe/oviba készülünk

Talán azt gondoltad, hogy ez a történet a gyerekkel kezdődik és csak a gyerekről szól, hát nem: a Te felkészüléseddel kell kezdenünk. 

Ha kényszerűség, ha munkába állás, ha testvér érkezése, ha törvényi szigor vagy bármi egyéb is az oka annak, hogy gyermekedet "intézményesíted", fontos, hogy Te magad el tudd fogadni ezt a helyzetet, mint az adott körülmények közti helyes utat és döntést. Amíg Te bizonytalan vagy, addig a gyermekedtől se várhatod el, hogy magabiztosan rohanjon az ismeretlenbe: a gyereked a legérzékenyebb vevőkészülékkel rendelkezik, ami a Te valódi érzéseidet, gondolataidat a mosolyod mögött is annak látja, amik. Szóval készülj fel Te is!

Ha lehet, válassz bölcsit/ovit, ahol a legfontosabb a nevelők/óvónők személye, s legkevésbé a salakos teniszpálya és úszómedence - remélem, érted a sarkalatos példát! 

Aztán nézz szembe a saját érzéseiddel, a saját szép és nem szép emlékeiddel, félelmeiddel, s azzal, hogy ez az elválás és elengedés számodra éppoly nagy jelentőségű, mint a gyermekednek, s épp ezért nem árt, ha ezeket kicsit elrendezed magadban.

Alakíts ki jó kapcsolatot a nevelőnőkkel/óvónőkkel, beszélgess velük, hallgasd meg tanácsaikat, s mondd el kéréseidet. Merj tőlük segítséget kérni, s mutass példát a gyerekednek is azzal, ahogyan viselkedsz velük!

 Már a bölcsi/ovi-kezdés előtt kezdjetek el könyvekkel, történetekkel készülni a beszoktatásra,
játszatok bölcsiset/ovisat,
sétáljatok el a bölcsihez/ovihoz,
köszönjetek be vagy menjetek be egy órát játszani, ha van rá lehetőség.


Fontos és nagy segítség, hogy a bölcsi/ovi napirendjének megfelelő napirendet vezessetek be már otthon úgy, hogy ez ne legyen külön feszültségforrás!

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

google.com/+PerinatalisHu1

Könyvajánló: mit olvassak, ha bölcsibe/oviba készülünk vagy elakadt a beszoktatás?

 A gyerekek a mesék és a játék nyelvén értenek leginkább. Épp ezért összeszedtem egy csokornyit olyan könyvekből, amik segíthetik a bölcsire/ovira hangolódást, de a beszoktatás alatt és után is hasznos társnak bizonyulnak. Könnyebb így megnyitni is a gyermeket, aki még nem foglalja össze, hogy mi történt vele aznap, s esetleg a csúcsszuper-trükkös "Mi volt ma a legjobb a bölcsiben/oviban?" kérdésünkre sem válaszol, sőt, még az ebédre sem emlékszik. A könyvek segítségével elbeszélgethettek a napjáról, s azokról a dolgokról, amik fontosak voltak neki aznap! Kellemes böngészést! :)

 

Bartos Erika: Anna és Peti. Irány az óvoda!

A szépen illusztrált mesekönyvben tizenhárom bájos, valós mesét olvashatnak a gyerekek. Olyan meséket, amik velük is megtörténhetnek. Például: oltást kapnak, bábszínházba mennek, kirándulnak, vagy felköszöntik Anyát, Anyák napján.

 

Bartos Erika: Bogyó és Babóca az óvodában

Két újabb Bogyó és Babóca mese, ahol a történet az óvoda körül forog, valamint egy virágbogárka is elveszik. Kibékülnek-e a fiúk és a lányok, és mit akarhat a nagy, piros pók?  

Devecsery László: Kisbuksi az óvodában

Óvó néni? Óvó bácsi? Jó, jó, de ki az az óvó-bácsinéni? Miért viselkedik titokzatosan az asztal? Ki keveredik össze kivel? Milyen különös ötlete támad Daninak? Hol röpdösnek télen a fehér pillangók? Vendégségben a Mikulás? Mi történik a sátoros fa alatt? Kik azok a buborékmanók és a buboréktündérek? 

 

Eszes Hajnal: Egy nap a bölcsiben

Egy esős őszi napon Kata és Lackó elindul Anyával a bölcsődébe. Ha kíváncsi vagy, hogy mi történik az ikrekkel, miután Anya bekíséri őket a csoportszobába, nézegesd meg a leporellót!  

Finy Petra: Az ovi-ügy

"Szia, Emma vagyok, és a tesó-ügy után megint el szeretnék Neked mesélni valamit. Erről az ovi-dologról lenne szó. Mert azért ez sem annyira sima ügy, mint azt gondolná az ember." 

Gordan,  Kajsa - Güettler, Mia Mari: Kifli kutyaoviba megy

Valahol északon élt egyszer egy kiskutya, kettesben a gazdájával. Egész nap együtt játszottak, míg egy napon a gazdi, Betti, munkát nem kapott. Ettől kezdve nincs más választás, minthogy Kifli kutyaóvodába járjon...  

Györök Edina: Az óvoda, ahogy Rufi látja

Szia, a nevem Rufi. Ennek a könyvnek minden egyes oldalán megtalálhatsz, de meg kell keresned! Könnyen rám bukkanhatsz, s közben remekül fogsz szórakozni, ezt megígérhetem. A könyv egyébként teli van szebbnél szebb képekkel. Majd figyeld meg őket, mert kérdéseket teszek majd fel! Kíváncsi vagyok, tudsz-e válaszolni rájuk. Játék közben megtanulhatod, hogyan kell minden kis részletre figyelni!

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok!

„Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.” Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az – rang és tisztesség! –, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az „óvodásöntudat” – és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival. 

Schneider, Liane: Bori óvodába megy

Bori a legszebb ruháját veszi fel ma, ugyanis születésnapja van. Hároméves lett, s most már ő is óvodás lehet. De vajon hogyan telik a kislány első napja az oviban? Mi lesz a jele? Kikkel fog játszani? 

Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában

Panni nem érti, vajon miért éppen Péterkét nevezi ki az óvónéni tisztaságfelelősnek. Hiszen Péterke folyton maszatos, sokat verekszik, lekváros kenyeret dug a zsebébe és egyszer még az egyik szemöldökét is levágta. Talán az óvodában még egy ilyen vadóc kisfiú is megváltozhat? 

Telegdi Ágnes: Barnabás meséi. Mackóóvoda

Barnabás mackónk élete egyik legizgalmasabb napja előtt áll: óvodába megy. Mint minden medvebocs először büszke és izgatott, aztán már kicsit félénkebb, ahogy Mackómamával az óvoda kapujához érkeznek. És hogy milyen izgalmakat tartogat az első nap az erdei mackóóvodában?

Wandrey, Guido: Vidám nyüzsgés az óvodában

A Pitypang óvodában így telik az év: Tavasszal a gyerekek szeme láttára zöldül ki az udvar, ahol húsvéti tojásokat keresgélnek. Nyáron egy patak partjára kirándulnak, ősszel sárkányt eregetnek. A téli lámpás felvonulást mindenki örömmel várja, és természetesen a Mikulást is. Az öt kis barátot, Emmát, Bálintot, Petrát, Zsófit és Ádámot minden oldalon megtalálod. Csak jól nyisd ki a szemed, rajta!

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

google.com/+PerinatalisHu1

Tippek, ha nem sikerült jól a beszoktatás

Arról sokat olvashatunk, hogy hogyan kell jól felkészülni a bölcsibe vagy oviba való beszoktatásra, de arról kevesebbet, hogy mit tehetünk, ha valamiért nem sikerült jól. Legyen bár az ok kényszerű munkába állás, nem hozzátok illő bölcsi/ovi vagy a beszoktatás elkapkodása, a helyzet borzasztó lehet, főleg, ha szemed fénye hisztivel, alvászavarral vagy székletvisszatartással tünetel.

Mielőtt teljesen kétségbe esnél, nem árt tudnod pár dolgot. Először is a teljes beszokás akár 1 hónapig is eltarthat. A másik fontos dolog, hogy az első beszoktatás után 2-3 hónappal van egy időszak, amikor a gyerek rájön, hogy ez most már mindig így lesz, és ilyenkor szoktak kezdődni a gondok – ezalatt az idő alatt tarts ki, csinálj mindent ugyanúgy (hiszti miatt ne maradhasson otthon, ne vidd be később stb.), maximum pár hét és túl lesztek rajta! Tehát ezek NEM rosszul sikerült beszoktatások!

Nos, talán nem fogadtad Te sem jól ezt a bölcsi/ovi-ügyet, ha így van, akkor első feladatod, hogy beszéld meg magaddal a dolgot – ha bizonytalan vagy, akkor nehezebben fog menni, mert a kicsi érzi a bizonytalanságodat (és te is következetlenebb leszel)!

Talán a nevelőkkel/óvónőkkel nem szívesen osztasz meg dolgokat, talán nem választhattál intézményt, s most olyan helyzetben vagy, hogy nem bírod az ottaniakat vagy nem értesz egyet velük. Ezt is el kell rendezd magadban, mert nagyon megnehezíted vele a gyerek helyzetét. Főleg bölcsiben, de oviban is a gyereked kötődni fog a nevelőkhöz, mint afféle pót-anyukhoz, de ettől Te még nem leszel kisebb értékű anya, sem kevésbé fontos a gyereked számára, sőt, szeretni sem fog kevésbé! Ossz meg minden apróságot a kicsiről a nevelőkkel, pl. mitől dühös, mitől boldog, mivel szeret leginkább játszani, mik a kedvenc ételei, meséi – hogy igazán jól érezhesse magát. Ne felejtsd el, ezt őérte teszed!

A kicsi vigyen magával valamit, amit szeret, ami az otthont és biztonságot jelképezi számára; ha nincs kitüntetett tárgya, kedvence, akkor ez lehet anya alvós pólója, vagy a sálja, amit előző nap viselt (ne mossuk ki!), valami, ami anya-illatú, s az anyát és az otthont jelképezi, míg azok távol vannak.

Mindig ugyanaz a szülő vigye a bölcsibe, lehetőleg az, akit könnyebben enged el, s búcsúzzon a kicsitől nyugalommal, mosolyogva.

Mindig ugyanabban az időpontban menj érte, s ha lehet, ezt kösd valamilyen napirendi eseményhez (pl. mikor végeznek az uzsonnával). Fontos, hogy ne késs! Érj oda pontosan akkor, amikor ígérted - megteremtve ezzel számára a biztonságot és megerősítve benne a hitet, hogy mindig érte fogsz menni.

Olvassatok otthon mesét, könyvet, ami a bölcsivel, ovival foglalkozik, ez alkalmat ad arra is, hogy közösen beszélgessetek róla, mi van pont úgy náluk is, mi van teljesen máshogy... Amikor végre veled lehet, legyél tényleg vele: játszatok együtt, ne a házimunka után rohangálj, ne a munkán járjon a fejed, legyen ez az az idő, amikor igazán egymásra figyeltek. Érdemes elgondolkodni, hogy hogyan tudod, illetve tudjátok úgy megszervezni a feladatokat, hogy ez a közös idő fixen beleférjen a mindennapjaitokba.
Játszatok bölcsiset, ovisat, amit ő alakíthat, akár lehet ő a nevelőnő, te meg a bölcsis gyerek – hagyd, hogy kijátssza magából a frusztrációit, ráadásul remek lehetőség ez is arra, hogy közelebb kerülj azokhoz az eseményekhez, amik akkor történtek vele, míg nem voltatok együtt.

S végül: ne adjátok fel, biztosan sikerülni fog! 

Ha pedig egyéni tanácsadásra van szükségetek, itt elértek.

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

google.com/+PerinatalisHu1