Bevonjuk a gyereket a döntésekbe?


Dönthet-e a gyermek az őt érintő kérdésekben? Ha igen, mennyire és pontosan miben?

Igen, mert eldöntheti, hogy mivel szeretne a szabadidejében foglalkozni, a kicsi éppen babázna vagy a fakockákkal játszana? Eszünkbe sem jut, hogy ne engedjük meg neki a döntést, igaz? És mi a helyzet, amikor már ügyesedik, s egyedül felveszi a zokniját: de kifejezetten össze nem illő párt választ, persze szandállal? Azt megengeded? És hogy ő döntse el, hogy karatéra vagy úszásra szeretne járni inkább? Jövőre pedig valami mást választana? 


Két dolgot érdemes szem előtt tartani: az egyik, hogy szeretnénk, ha nem felnőttként szembesülne azzal először, hogy döntéseket kell hoznia. A másik, hogy a döntés felelősséggel jár, a felelősség pedig teher. A gyerek vállai pedig még nem arra valók, hogy roskadozzanak a terhek alatt. Légy kíváncsi a véleményére és az érzéseire, de a döntéssel járó felelősséget engedd neki apránként megtanulni.

Igen, mondja el, hogy melyik iskola és tanító néni tetszik neki, de ne az ő felelőssége legyen, ha aztán kiderül, hogy rossz az iskola. Ne lehessen az ő hibája a választás! A komoly döntéseket ne hagyd rá, míg meg nem érik rá!


Mire jó a játék?

Mi mindenre jó a játék? Olyan sok szabály van, annyi mindennek meg kell felelni, annyiszor kell fegyelmezni, utasítani, sürgetni, nehéz ez kicsinek is, nagynak is. A kicsiken nagy a nyomás, a szülőkön nagy a teher. A környezet, a társadalom adott, hacsak el nem költöztök valami kis szigetre, ahol természetközelibb módon, helyen és emberek között éltek, marad ez, s Te itt szeretnéd megtanítani a gyerkőcöt beilleszkedni, alkalmazkodni, jól beválni, sikeresnek lenni és a többi...

A feszültség csak gyűlik bennetek, amit ki kell adni valahogy. A szülőnek - remélhetőleg - már vannak erre eszközei, technikái, de a gyermekünknek (persze életkortól függően) gyakran nincsenek. A gyermek nyelve a mese, a rajz és a játék. Ő ezeken keresztül is kommunikál, kifejez. Nem feltétlenül fogja tudni kibeszélni magából, hogy mi a baja, de sokat elárul, ha mindig ugyanazt a mesét kéri, s annak kapcsán, ha elbeszélgetsz vele, már megnyílhat. Ugyanígy, a rajzokban megjelennek az érzései, lerajzolva a helyzetet, eseményt, enyhül a frusztrációja is. Gondoltad volna például, hogy a gyerkőcök nem lepődnek meg, ha azt kéred tőlük, hogy rajzolják le az érzésüket?! Ugyanígy akár a dühüket is képesek megjeleníteni, s nem kell rajzelemzőnek lenni ahhoz, hogy megérezz ebből valamit, vagy hogy elbeszélgessetek róla.


A legjobb mégis a játék: szituációt, helyzetet bármivel lehet játszani, a kiskocsiktól kezdve a babákon, plüssökön, sakkfigurákon át, egészen a kavicsokig! Engedd, hogy a gyerek találja ki az eljátszott helyzetet, s engedd meg azt is, hogy ő alakítsa, ő irányítson benne. Ilyenkor lehessen hangosnak, mérgesnek, dühösnek is lenni, s bizony azzal is szembe kell nézned, hogy még Te magad is görbe tükröt kaphatsz, s esetleg olyat hallasz vissza, amit nem úgy és nem annak szántál, mint aminek és ahogy az a kicsinek megérkezett. Nincs más teendőd, mint elfogadni, s bizony folytatni a játékot, aztán pedig majd elgondolkodhatsz rajta, segíthet Neked a változásban. Ha pedig épp úgy alakul, te is mutathatsz görbe tükröt a gyerekednek, így fogja a legjobban megérteni, s talán még nevettek is egy jót rajta. 

Én azt mondom, játékra fel!

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/

Meg tudod védeni?

Óriási bennünk anyákban a védelmező ösztön. De vajon meg tudod védeni mindentől?

Megvédheted a csúfolódó társaitól? Megvédheted a bántó szavaktól? Megvédheted a verekedő gyerekektől? Megvédheted attól, hogy sose mondják rá, hogy "buta" vagy "rossz"? Megvédheted a fájdalomtól? Megvédheted azoktól a rossz dolgoktól, amik előfordulnak ebben a nagyon is valós, néha nagyon is véres világban?

Nem lehetsz ott mindig mellette. Nem leszel ott mindig mellette. Nem tudod a világtól elzárni, és nem is akarod, hiszen szereted, s kell, hogy élje az életét.

De mindig meghallgathatod, együtt nevethettek-sírhattok mások furcsaságán vagy irigységén, ami épp őrajta csattant. Elengedheted őt úgy a világba, hogy felpakolod szeretettel, önbizalommal és megengeded neki, hogy erővel és akarattal teli maradjon, amilyennek született. Megteheted, hogy nem a saját kényelmedre, engedelmesnek és szófogadónak neveled, hanem megengeded neki a kritikát, a döntést, a gondolkodást, az önállóságot abban, amire már képes. S így megerősödve bízhatsz abban, hogy igazi túlélőt neveltél, aki képes lesz helyt állni, bármit is hozzon számára az élet.


Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/