Úton a bölcsibe

Sokaknak nehéz, sokan tartanak tőle, mások akarják is, meg nem is: mégis van az úgy, hogy a kicsit bölcsibe kell vinnünk, akár munkába állás, akár kistestvér születése, akár más oka van. Tehetünk azért, hogy jól sikerüljön?

Nincs garancia arra, hogy könnyű lesz, mégsem kell tehetetlennek érezned magad, hiszen sok mindent tehetsz. Először is kezd magaddal: el kell fogadnod, hogy az adott körülmények között a legjobb döntést hoztad. A gyerekek átlátnak mosolyunkon, ha az nem őszinte, s ha valójában nem akarjuk az egészet, ők sem fogják sem akarni, sem elfogadni az új helyzetet. Aztán nézz szembe a saját érzéseiddel, a saját szép és nem szép emlékeiddel, félelmeiddel, s azzal, hogy ez az elválás és elengedés számodra éppoly nagy jelentőségű, mint a gyermekednek.

Ha lehet, válaszd ki a helyet! A szempontok itt most nem a szép játszótér, nagy kert, felújított épület legyenek, hanem a nevelőnők személye, a bölcsi szellemisége. Több szempontból is: pl. engedik, hogy úgy menjen a beszoktatás, ahogy szeretnéd? Neked is szimpatikus a légkör? Tudsz beszélni a nevelőkkel? Te hogy érzed magad, amikor belépsz?

Ha nem lehet választani, próbálj megbarátkozni a hellyel is, a nevelőnőkkel is! Alakíts ki jó kapcsolatot és beszélgess velük, hallgasd meg tanácsaikat, s mondd el te is a kéréseidet. Ossz meg minden apróságot a kicsiről a nevelőkkel, pl. mitől dühös, mitől boldog, mivel szeret leginkább játszani, mik a kedvenc ételei, meséi – hogy igazán jól érezhesse magát. Merj tőlük segítséget kérni, s mutass példát a gyerekednek is azzal, ahogyan viselkedsz velük!

Fontos, hogy a bölcsi napirendjének megfelelő napirendet vezessetek be már otthon, hogy ez ne legyen külön feszültségforrás!

Beszéljétek meg előre, hogy a kicsi mit visz majd magával. Valamit, amit szeret, ami az otthont és biztonságot jelképezi számára. Ha nincs kitüntetett tárgya, kedvence, akkor ez lehet anya alvós pólója, vagy a sálja, amit előző nap viselt (ne mossuk ki!), valami, ami anya-illatú, s az anyát és az otthont jelképezi, míg azok távol vannak.

Mindig ugyanaz a szülő vigye a bölcsibe, ezt is beszéljük meg előre a gyerekkel. Lehetőleg az, akit könnyebben enged el, s búcsúzzon a kicsitől nyugalommal, mosolyogva. Ez a beszoktatás időszakára igaz, utána már "parancsolhatnak" a szülők elfoglaltságai.

A beszoktatás hete/hetei után pedig mindig ugyanabban az időpontban menj érte, s ha lehet, ezt kösd valamilyen napirendi eseményhez (pl. mikor végeznek az uzsonnával). Fontos, hogy ne késs! Érj oda pontosan akkor, amikor ígérted - megteremtve ezzel számára a biztonságot és megerősítve benne a hitet, hogy mindig érte fogsz menni. 

 Otthon pedig kezdjetek el könyvekkel, történetekkel készülni a beszoktatásra. Játszatok "bölcsiset", akár babákkal, akár legyetek ti magatok a bölcsisek és/vagy nevelőnők! Sétáljatok el a bölcsihez, kukucskáljatok be! Mesélj arról, amire emlékszel vagy amit tudsz a saját bölcsis éveidről! Köszönjetek be vagy menjetek be egy órát játszani, ha van rá lehetőség!