A korai anyai érzésekről

A korai anyai érzésekről

Várandós kismamaként az ember mindenfélét elolvas, s amikor az első gyermekemet vártam, futottam bele a következőkhöz hasonló élménybeszámolókba, ami nagyon felkavarta az érzéseimet: 

 „Szilvia: Nem éreztem semmiféle kötődést a szülés után. Nehéz szülésem volt a kicsi farfekvése miatt. Aztán a szoptatással is kínlódtunk. Nálam hetekig tartott, amíg megszerettem, de aztán úgy éreztem, mintha mindig is az életem része lett volna.  

Adrienn: Császármetszés után egy órával kézbe kaptam újszülött fiamat. Ránéztem, tudtam, hogy az enyém, de az volt az érzésem: Ki ez a kis emberke, akit nekem adtak? Tényleg a fiam? Lelkiismeret-furdalásom volt az érzéseim miatt, mert úgy gondoltam, automatikusan kellett volna az örömöt és a szeretetet éreznem és azt, hogy a kisfiú az enyém. Nálam néhány napig tartott, amíg kialakult a kötődés érzése. Most várom a második gyerekemet, de most már tudom, ha nem is jön a kötődés érzése a szülés után azonnal, majd pár nap múlva kialakul.  

Melinda: Nem kötődtem a kisfiamhoz a szülés után. Amikor megszületett, a mellkasomra fektették és az volt az első gondolatom: Mekkora nagy orra van... és elállnak a fülei! Szegény gyerek! Aztán ott aludt velem egész éjjel és reggel, mikor felébredtem, nem akartam hinni a szememnek, mert máshogy néztem rá, és azonnal megszerettem. Az a tény, hogy állandóan velem lehetett a szobában, nézegethettem, gyönyörködhettem benne, segített kialakítani a kötődés érzését, amely szeretet mélyebb, mint amit valaha is ismertem.” 

(Fejlődéslélektani műhelymunkámból idézve.)

Létezik, hogy nem azonnal és nem elsöprő szeretet lep meg minket, amikor meghalljuk a hangját, ahogy megpillantjuk azt a csöppséget, akinek érkezésére már oly sok hónapja készültünk, s akit már ott a pocakunkban is szerettünk?

 Létezik. 

Van, akinek néhány nap, van, akinek néhány hét, míg kialakul magában a kötődés érzése. 

Rengeteg dolog befolyásolhatja az érzés kialakulását. Van amelyik pozitívan, van amelyik negatívan hat a korai anyai érzésekre, amiket szándékosan nem sorolok fel, nem szeretnék önbeteljesítő jóslatokat teremteni.

És bizony: a korai anyai érzések vagy a pozitív érzések hiánya, az ebből származó lelkiismeret-furdalás, a bűnként való eltitkolása (mert ezt nem szokás kimondani, nem lehet elismerni, nem vállalható) hat az éppen alakuló anyai önképre és a korai anya-gyerek kapcsolatra is. 

Az a jó hírem van, hogy bárhogy is történt, semmi nincs kőbe vésve, a változás lehetséges! És látod, nem vagy egyedül. Ha mégis úgy érzed, már nem bírod, gyötrődsz, hogy nem vagy jó anya, ha úgy látod, egyre csak lejtőn és nem hegynek fölfelé tartasz, egyéni konzultáción keresztül segítő kezet nyújthatok Neked.

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

google.com/+PerinatalisHu1