Rossz evő gyerek?
Igen, nem légből kapott
mendemonda. Létezik. Ahogy létezik komoly táplálkozás zavaros gyerek is.
De nem
olyan gyakran, mint hisszük. Olyan könnyű megcímkézni a másik embert és
gyereket, ez cuki kislány, az a félős fiú, az meg ott a szófogadatlan, emez
hiperaktív, na és persze ott a rossz evő. A címkézés biztonságot nyújt a
címkézőnek, de mit tesz a megcímkézettel? Felerősíti olyan vélt vagy valós
tulajdonságait, amelyek vagy egyáltalán nem is léteznek vagy megvannak ugyan,
de nem erősen jellemzik őt. S mit gondol a gyerek? Ha úgyis szófogadatlan
vagyok, akkor minek erőlködjek a szófogadással, nem igaz? Ha úgyis rossz evő
vagyok, minek igyekezzek ülni az asztalnál, s ízlelgetni az ételt, inkább csak bekapok
pár falatot, hogy a mardosó éhség szűnjön, aztán futhatok játszani. Legközelebb
már kicsit kevesebb kanállal is elég lesz nekem, s így tovább. Ez remek példája
annak, mikor a szülő(k) vagy a tágabb környezet segít olyan dologból problémát
gyártani, ami eredetileg nem volt az. A túl jó gyerek pedig éppúgy adhat okot
az aggodalomra, mint a túl rossz, úgyhogy ne irigykedj a szomszéd gyerekére,
az is nagyon gyanús. :)
Ha felmerül benned, hogy a gyerekednek
gondja van az evéssel, a kétségbeesés helyett először nézz rá! Látszanak-e
rajta bármilyen hiányállapot tünetei? Például a - méltatlanul ritkán tárgyalt -
túl kevés ivás esetén a gyereken tipikus tünetek láthatók, mint amilyen a
száraz bőr, karikás szem, a túl ritka vizelési inger… Ugyanez igaz, ha valamilyen fontos tápanyag hiányzik a gyerek szervezetéből, ezért érdemes megfigyelni, hogy milyen tüneteket veszel észre rajta, illetve veszel-e észre ilyeneket egyáltalán? Van rendszeres széklete?
Történt-e változás ezen a téren? Milyen a testalkata? Arányos? Elhízott? Túl
sovány? Növekszik és fejlődik rendesen? A gyermeki testalkatot szem előtt
tartva, ne a karcsú derékból indulj ki, s abba a hibába se ess, hogy
azonnal a többi gyerekhez méregesd! A gyerekek fejlődése nem egyforma. A
fejlődésük, s annak esetleges irányváltásai viszont jól nyomon követhetők, s
ebben akár a fejlődési táblázatok is segítségedre lehetnek. Védőnőd és gyermekorvosod tud segíteni abban, hogy hiteles anyagokhoz juss hozzá, illetve megfelelően értelmezd a kezedben tartott táblázatot. A válaszok akár már meg
is nyugtathatnak afelől, hogy nincs okod az aggodalomra, esetleg csak
nagy türelemre van szükséged, hogy az
aktuális válogatós korszakon túl legyetek. Ami meg is fog történni, ha nem kezditek el
kergetni a gyereket étellel, azaz nem csináltok játékot, pompás mulatságot a
dologból. Ha változatos ételekhez van esélye hozzájutni, de ráerőltetve
nincsen, azaz nem csináltok ”Egyél! - De ezt nem kérem!„ típusú játszmát a dologból. S ha jó példával
jártok elől, azaz ti is asztalhoz ülve, az étkezéshez jó érzést és egészséges
ételeket társítva élvezitek azt az időt, amit ideálisan minden nap, de legalább
hétvégenként erre szántok. S legfőképp, ha nem csináltok ügyet az evésből.
Ha a válogatás mértéke rémiszt meg, akkor itt
az ideje elő venned ismereteidet az ételcsoportokról. Tehát szükséges
szénhidrát, fehérje és zsír. Ezen felül elengedhetetlenek a vitaminok és
ásványi anyagok. Az agy működéséhez pedig mindenképpen kell glükóz, azaz a
bűnös cukor. Jó hír, hogy nagyon nehéz napjainkban úgy táplálkozni, hogy ezek
mindegyike ne jusson be szervezetünkbe. Persze tartósan egyoldalú táplálkozás esetén
előbb-utóbb valami hiányozni fog, de legtöbb esetben a gyerekek nem jutnak el
idáig. Ha egy kicsit konkrétabban nézzük, akkor azt találjuk, hogy ha például a gyerek alapvetően csak
tésztát eszik, de te azt egyszer sajttal, egyszer tejföllel, egyszer valamilyen
húsos szósszal kínálod, s emellett amikor van közös időtök, akkor mintegy
mellékesen készítesz egy zöldség- és gyümölcstálat, ami neked is kedvedre való,
s amit csak úgy lehet falatozni. A gyerkőc előbb-utóbb biztosan belekóstol, s
amikor majd már követeli, végképp legördülhet az a bizonyos kő a szívedről. Egészen
addig, míg el nem értek az újabb válogatós korszakig – majd kapd elő ezt a
cikket akkor is! ;) 
